Bejelentkezés

Mennyire jól ítéled meg az embereket és a helyzeteket?

Képzeld el, hogy egy állásinterjún vagy, és a jövőbeli főnököd karizmatikus, de homályosan válaszol a kérdésekre. Mit gondolsz róla? Bizonytalansága csak átmeneti, valószínűleg sok kötelezettsége van.
Valami nem stimmel, úgy érzem, hogy nem őszinte.
A tényre összpontosítok – ha nincs bizonyítékom, nem ítélek.
Fontos, hogy hogyan érzem magam – ha kényelmetlenül érzem magam, nem vállalom el ezt a munkát.
Adok neki egy esélyt, és idővel jobban megismerem.

Találsz egy embert, aki nagyon magabiztosan viselkedik, de nem ismered őt. Hogyan alakítasz ki véleményt? Az első benyomásra adok, általában nem csalódik.
Figyelem a részleteit – gesztusait, a hangszínét, a kérdésekre adott reakcióit.
Hagyom, hogy beszéljen, és csak utána vonok le következtetést.
A tényre kérdezek, nem az érzésekre.
Megkérdezek valakit, aki már ismeri, és összehasonlítom a véleményeket.

Képzeld el, hogy valaki egy lenyűgöző történetet mesél neked, de valami nem stimmel vele. Hogyan reagálsz? Bízom a megérzésemben és éber maradok.
Megvárom, hátha valahol felbukkan egy ellentmondás vagy homályosság.
Többet bízom a tényben, mint az érzésekben, ellenőrizni fogom az állításait.
El fogom merülni a történetben, hiszen ez mégiscsak egy beszélgetés.
Fontos, hogy amit mond, az ad-e valamilyen jelentést vagy tanulságot.

Egy barátod ajánl egy embert az együttműködésre, de te nem érzed jól magad vele. Hogyan döntesz? Bízom az érzéseimre, és nem fogok kockáztatni.
Várok több információra, és esélyt adok neki.
Nem utasítom vissza, de rendkívül óvatos leszek.
Bízom a barátomban, az ő ítélete fontosabb.
Találkozom vele, és meglátom, hogyan érzem magam mellette.

Az új helyzetben gyakran az első másodpercek döntik el, hogyan fogsz viselkedni. Mi befolyásolja leggyakrabban a döntésedet? A belső érzésem, nem is tudom miért.
Apró részletek, amelyeket a legtöbb ember észre sem vesz.
Előző tapasztalatok és viselkedési minták.
Objektív tény és bizonyítékok.
Amit a más emberek vagy a helyzet kontextusa sugall nekem.

Amikor valaki beszél, és te nem tudod, hogy bízhatsz-e benne, mit veszel észre először? Az ő szemei és arckifejezései.
A mód, ahogy beszél – tempó, intonáció, szünetek.
Amit mond – logikai összefüggések.
A testbeszéde és a tudatalatti gesztusai.
Összehasonlítom azzal, amit más forrásokból tudok róla.

Ha társaságban vagy, és valaki hirtelen megkeres egy váratlan ajánlattal, mit gondolsz? Valószínűleg akar tőlem valamit, de többet fogok megtudni.
Figyelek, az intuícióm azt mondja, hogy ez nem biztos, hogy tiszta.
A helyzettől függ, először elemezni fogom a részleteket.
Adok neki egy esélyt, sosem tudom, milyen lehetőséget kaphatok.
Felteszek neki pár kérdést, hogy megértsem, mit akar valójában.

Találkozol valakivel, aki nagyszerű szónok, de valami a történetében túlságosan tökéletes. Hogyan viselkedsz? Megőrizzem a távolságot, még ha ez csak az én benyomásom is lehet.
Részleteket keresek, amelyek jelezhetik az eltérést.
Nem érdekel, hogy igaz-e – inkább az, hogy az ő szavai értelmet adnak-e nekem.
Megkérdezem tőle valami váratlant, és figyelem a reakcióját.
Bízom az emberekben, amíg nem adnak okot az ellenkezőjére.

Milyen gyakran érzed, hogy megjósoltad, mi fog történni, de csak később jössz rá? Nagyon gyakran, de nem mindig figyelek rá.
Néha, de csak utólag tudatosítom, hogy igazam volt.
Csak ritkán, inkább megbízható tényekre támaszkodom.
A helyzettől függ – néha érzem a dolgokat, néha nem.
Soha nem történt velem ilyesmi, csak racionális megfontolások alapján döntök.

Ha le kellene írnod, hogyan a leggyakrabban kezeled az új helyzeteket, mi jellemezné legjobban a hozzáállásodat? Először érzékelem, mit mond nekem a megérzés, majd bizonyítékokat keresek.
Elemzem a rendelkezésre álló információkat és összehasonlítom őket a múlttal.
A saját első reakciómra támaszkodom, általában helyes szokott lenni.
Várom, hogyan alakul a helyzet, és alkalmazkodom.
Racionálisan gondolkodom, a tények fontosabbak számomra, mint az érzések.