Bejelentkezés

Kiégési szindróma: Csendes gyilkos a munkahelyen és otthon is

Képzeld el, hogy reggel felébredsz, és kint köd van. Mi jut először eszedbe? Még egy kicsit elalszom, hiszen semmiről nem maradok le.
Gyorsan iszom egy kávét, és beállítom magam a módra.
Nem tudom, mit várjak, az a nap olyan ködös, mint az utca.
Futni megyek, titokzatos és felfrissítő.
Az a nap már előre nehéznek tűnik.

Ha valaki azt mondaná neked, hogy „pótolhatatlan” vagy, mit gondolnál magadban? Csak azt mondja, mert azt akarja, hogy újra tovább maradjak.
Lehet, hogy igen, de ez kimerítő.
Ez kedves, de nem vagyok biztos benne, hogy ez igaz.
Igen, jó vagyok benne, örülök neki.
Nem fair velem szemben – mi van, ha pihenni akarok?

Hogyan néz ki a „tökéletes napod“ – munka nélkül? Csend, senki semmit nem akar tőlem.
Utazom, felfedezek új helyeket és színeket.
Olyan emberekkel vagyok, akinek nem kell semmit bizonyítanom.
Olyan dolgot csinálok, ami tetszik, még ha egész nap is.
Tökéletes nap? Nem tudom, mikor volt utoljára.

Amikor valaki a családodból vagy a kollégáid közül "kiégett", mit gondolsz? Tudni kell megtartani az egyensúlyt – ez az egész.
Lehet, hogy túlzottan próbálkozott.
Én is vékony jégen vagyok, csak még nem látszik.
Ez egy nem működő rendszer következménye.
Mindenkinek magának kell viselnie a felelősségét.

Képzeld el, hogy hirtelen nincsenek kötelezettségeid. Mit csinálsz az első órában? Fekszem és nem lélegzem – végre csend van.
Feszültséget érzek – mi maradt ki?
Megtervezem, hogy mit „kell” még elintéznem.
Élvezem a szabadság érzését.
Teljesen új dolgot kezdek csinálni.

Ha le kellene írnod a jelenlegi lelki állapotodat az időjárás szempontjából, milyennek írnád le? Végtelen vihar, ami csak átköltözik.
Változó – egy pillanatban napfény, a másikban eső.
Felhős, fojtogató párával.
Finom szél és néha egy sugár remény.
Csend a vihar előtt.

Mit jelent számodra a „felelősség”? A teher, amit gyakran egyedül cipelek.
Valami, amit a körülményektől függetlenül teljesíteni kell.
A tisztelet forrása – önmagunk iránt is.
A szabadság, hogy döntést hozzunk és viseljük a következményeket.
Kétoldalú megállapodás, nem egyoldalú teher.

Amikor egy olyan szobában vagy, ahol emberek vannak, akik valamit akarnak tőled, mit érzel? Mintha valaki kiszívná belőlem az oxigént.
Feszültség, de meg fogom oldani – mint mindig.
Próbálom elterelni a figyelmüket valaki másra.
Rájövök, hogy fontos vagyok számukra.
Menekülés – legalább gondolatban.

Hogyan nézne ki a te ideális „munkahelyi környezeted”? Hely, ahol hagyják, hogy a saját módomon csináljam a dolgokat.
Egy csapat, amely együtt tartja magát és nem tolakodik éjszaka.
Olyan munka, amelynek értelme van, de nem szorít a sarokba.
Szabad tempó, ahol magam állíthatom be a dolgokat.
Ott, ahol a munka belülről nem emészt fel.

Mit szeretnél, hogy az emberek gyakrabban mondjanak neked? „Köszönöm, nem kell mindent megmentened.“
„Tarts egy szünetet, a világ várni fog.“
„Látom, hogy ezt átéled, itt vagyok.“
„A te energiád inspiráló.“
„Nem kell mindig erősnek lenned.“