Bejelentkezés

Hogyan alkalmazzuk a kritikai gondolkodást a személyes pénzügyekben és befektetésekben

Képzeld el, hogy valaki egy „garantáltan jövedelmező befektetést” ajánl neked, amit nem ismersz. Hogyan reagálsz elsőként? Érdekel, ki kínálja ezt és miért éppen nekem.
Ellenőrzöm, hogy úgy tűnik-e számomra, hogy ez egy lehetőség, amit nem szabad kihagynom.
Kezdem keresni az információkat erről, de időt hagyok magamnak a megfontolásra.
Felhívok valakire, akit pénzügyileg tájékozottnak tartok.
Ezen nagyon nem gondolkodom, megvárom, míg magától tisztázódik.

A régi bőröndben pénzügyi jegyzeteket és számításokat találsz, amelyek nem adnak értelmet. Mit fogsz tenni? Próbálom rájönni, mit jelentenek – lehet, hogy valami fontosról van szó.
Így hagyom – a külső pénzügyek nem érdekelnek.
Kutatok, hogy nem lehetne-e ez egy befektetés vázlata vagy terve.
Aggódom – talán van ott valami, amit nem szabadna tudnom.
Elkezdem elképzelni egy ember történetét, aki ezeket írta.

Ha ki kellene választanod egy szimbólumot, ami kifejezi a pénzügyi döntéseidet, mi lenne az? Iránytű – keresem az irányt, nem a bizonyosságot.
Tükör – figyelem, ahogy a döntéseim visszatükröződnek.
Most – összekapcsolom a múltat, a jelent és a jövőt.
Köd – néha inkább érzésből megyek, mint logikából.
Gép – a rendszer és a rutin az alap.

A beszélgetés során a pénzről egy közeli ismerősöddel rájössz, hogy olyan dolgokra költ, amiket te értelmetlennek tartasz. Hogyan reagálsz? Elgondolkodom, hogy én is csinálok-e néha hasonló dolgokat.
Lelkileg elítélem, de hangosan semmit nem mondok.
Kérdezem tőle az okokat – lehet, hogy valami elkerüli a figyelmemet.
Kezdem védeni a gazdálkodási módomat.
Nem fordítok rá nagy figyelmet – mindenkinek megvan a maga.

Képzeld el, hogy minden befektetésed hirtelen összeomlott. Az első gondolatod? Meg kell tudnom, mi pontosan történt és mi menthető meg.
Frusztrációt érzek, de tudom, hogy ez csak pénz.
Kezdem elemezni, hol hibázhattam.
A külső körülményekre hárítom a felelősséget.
Gondolkodom, mit kellene ezzel megtanulnom.

Amikor meghallod a „pénzügyi biztonság” kifejezést, mi jut először eszedbe? A szabadság, hogy nyomás nélkül hozzunk döntéseket.
Unalom – a biztoság stagnációt jelent.
Valami, amit meg lehet tervezni, de soha nem lehet teljesen elérni.
Bizalom a saját képességeinkben, nem a számlán lévő számokban.
Felelősség önmagunk és a hozzánk közel állók iránt.

Mi a belső hozzáállásod a pénzügyi kockázatokhoz? Ez egy eszköz – ha ismerem, tudok vele dolgozni.
Kerülöm őt, ha nem elkerülhetetlen.
Elfogadom, ha a lehetséges nyereségek eléggé vonzóak.
A kockázatot lehetőségnek tekintem, hogy megmutassam, mi rejlik bennem.
Néha alábecsülöm, máskor túlbecsülöm.

Melyik állítás jellemzi leginkább a pénzügyi döntéseidet? Adatok alapján döntök, de teret adok az intuícióknak is.
Szükségem van tanácsra, hogy magabiztosabban érezzem magam.
Azzal megyek, ami értelmet ad nekem, még ha nem is hagyományos.
A pénzt eszközként, nem célnak tekintem.
Próbálom kiküszöbölni a hibákat – nem mindig sikerül.

Melyik ezek közül a történetek közül vonz a legjobban? Valaki, aki lassan és átgondoltan építette fel a stabilitást.
Kalandor, aki kockáztatott, egyszer nyert, egyszer vesztett.
Az, aki a gazdagság értelmén gondolkodott és megosztotta azt.
Elemző, aki előre látta azt, amit mások figyelmen kívül hagytak.
Aki egyszerűen, de boldogan élt – a pénzügyi stresszen kívül.

Ha valami immateriálisba kellene befektetned, mi lenne az? Tudás és oktatás – ez mindig megtérül.
Kapcsolatok – fontosabbak, mint bármilyen hozam.
Tapasztalat – minél többet élek át, annál jobban döntök.
Önismeret – a magunkba való befektetés kulcsfontosságú.
Hatás – a körülötte lévő dolgokat megváltoztatni képes képesség.