Bejelentkezés

Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a jegyekről kiabálás és szemrehányás nélkül

Képzelje el, hogy a gyermeke rosszabb jeggyel jön haza, mint amire számított. Mi jut először eszébe? Lehet, hogy túlzottan nyomultam rá.
Nem tud koncentrálni – valami valószínűleg a fejében jár.
Megint megismétlődik, mérges vagyok.
Nem baj, hiszen ez csak egy jegy.
Meg kell tudnom, mi történt pontosan.

Hogyan írnád le a csendet, ami a rossz jegy bejelentése után következik be? Fojtogató, tele várakozással.
Csend, amelyben próbálok mélyen lélegezni.
Kellemetlen, de szükséges.
Természetes – teret adok a dolgoknak.
Csend, mint figyelmeztetés – valaminek jönnie kell.

Mely szavak jellemzik legjobban a belső párbeszédét ilyen helyzetekben? „Többet kell próbálkoznia.“
„Nyugodtnak kell lennem.“
„Már számíthattam volna rá.“
„Hogyan érezném ezt gyerekként?“
„Milyen lehetőségei vannak, ha valami nem sikerül neki?“

Ha választhatna egy metaforát az iskolai kudarcra, mi lenne az? Kátyúkkal teli út – lassabb, de tovább vezet.
Lavina – egy kis hiba láncreakciót indít el.
Köd – nem tudom, mi áll mögötte.
Kő a cipőben – zavaró, de kezelhető.
Vihar – intenzív, de elmúlik.

Hogyan reagál, amikor a gyermek nem mutat sajnálatot vagy érdeklődést a rossz jegy iránt? Keresem a módját, hogyan beszéljek vele, még ha hallgat is.
Elutasítva érzem magam.
Átveszem a felelősséget – lehet, hogy nem értem őt.
Hagyok neki teret, talán időre van szüksége.
Tudni akarom, mit érez, még ha nem is mondja.

Milyen hangneme legyen a véleményed szerint a jegyekről szóló beszélgetésnek? Tény – felesleges érzelmek nélkül.
Nyitott – szeretném megismerni a véleményét.
Hangsúlyos – a jegyek fontosak.
Támogató – azt szeretném, ha elfogadottnak érezné magát.
Reflexív – tanulni a saját hibáinkból.

Melyik mondat zavarna legjobban, ha gyerekként mondanák neked? „Hogy tudtad ezt elrontani?“
„Ez szégyen.”
„Csalódás vagy.“
„Nem vártam ezt tőled.“
„Semmi, engem a jegyek soha nem érdekeltek.”

Hogyan jellemezné a hibákhoz való hozzáállását? A növekedés elengedhetetlen részét képezik.
Félek tőlük, még ha nem is ismerem be.
Inkább megelőzöm őket, mint hogy foglalkoznom kelljen velük.
Érdekel, mi okozta őket.
A hibák frusztrálnak – a kudarcomat mutatják.

Mikor érzékeli, hogy a gyermek a legjobban hallgat arra, amit mond? Amikor őszintén megkérdezem a véleményét.
Amikor nyugodt és jelen vagyok.
Amikor felemelem a hangomat.
Amikor mondok neki valamit magamról.
Amikor érzem, hogy bízik bennem.

Melyik kép fejezi ki legjobban a nevelési célját? Kéz, amely emel.
Iránytű a sűrű erdőben.
Tükör, amiben magadat és másokat is látsz.
Nyitott ajtós ház.
Lehetőségek térképe fal.