Bejelentkezés

Séta mint a legegyszerűbb szokás az egészségért

Képzeld el, hogy egyedül sétálsz egy erdei úton, amit még soha nem láttál. Mit gondolsz? „Érdekel, hová vezet.“
„Jobban szeretem az ismerős utakat.“
„Remélem, nem fogok elveszni.“
„Szabadnak és felszabadultnak érzem magam.“
„Szeretnék valakit megismerni.“

Előtted egy hosszú séta áll – nem kötelező, de hozhat számodra valamit. Hogyan döntesz? Megyek, bár nem tudom, mi lesz belőle.
Inkább ott maradok, ahol vagyok.
Megfontolom, hogy van-e elég energiám és időm.
Először is tudnom kell, hogy pontosan mit ad nekem ez.
Meghalok, de csak akkor, ha valaki velem jön.

Hogyan írnád le a mozgáshoz fűződő viszonyodat? Mint a tánc – intuitív és szabad.
Mint egy kötelezettség, amelyet teljesíteni kell.
Mint az út a békéhez.
Mint a kontrolláló és fegyelmező eszköz.
Mint tükör, ami azt mutatja, hogyan érzem magam belül.

Találkozol egy különös emberrel a sétád során, aki szó nélkül egy tükröt ad a kezedbe. Mit fogsz tenni? Megnézem és mosolygok.
Zavarodok – nem tudom, mit ért ezalatt.
Visszaadja nekem – nem érdekel.
Megkérdezem tőle, miért adja nekem.
El fogom rejteni – talán később megértem.

A lépéseid lelassulnak. Mi vezet tovább? Kíváncsiság – tudni akarom, mi van a sarkon.
Felelősség – már eldöntöttem, hogy megyek.
A vágy, hogy valamit legyőzzön magában.
Szokás – így sétálok minden nap.
Az érzés, hogy valaki figyel vagy vár.

Ha a járásodnak hangja lenne, milyen lenne az? Csendes susogás a fűben.
Rendszeres kopogás a kövön.
Kaotikus lépések és fordulatok.
Ritmus dobogás – mint egy menet.
Időnkénti elcsendesedés, majd újra lépés.

Mit tennél, ha eltévednél a sétád során? Élvezném a tervezett utazást.
Kezdeném keresni a jeleket és az tájékozódást.
Pánikoltam volna, vissza akarom.
Hívnék valakit segítségért.
Leülnék és várnék, amíg valami megszólít.

Milyen gyakran figyeled meg tudatosan a saját tempódat? Mindig – ez számomra egy fontos ritmus.
Ritkán – úgy megyek, ahogy a nap halad.
Csak amikor valami nem stimmel – fájdalom, fáradtság.
Amikor valakivel vagyok – alkalmazkodom.
Majdnem soha – a testem magától megy.

Sík terepen, dombon, lejtőn – hol érzed magad a legjobban önmagadnak? Síkon – a stabilitás biztonságot ad nekem.
Felfelé – szeretem a kihívásokat.
Lejtőn – imádom a könnyedséget és a sebességet.
Az erdőben – amikor nem a magasságokkal foglalkozom, hanem az illatokkal és hangokkal.
Sehol sem konkrétan – a belsőmön múlik.

Ha be kellene sorolnod a sétát az életértékek közé, hová tartozna? A szabadságra és függetlenségre.
A diszciplínához és a mindennapi rutinához.
A test és lélek ápolásához.
A meneküléshez és pihenéshez.
A természethez és önmagunkhoz való kapcsolódás.