Bejelentkezés

A tanulás szokása: Miért fontosabb a fegyelem, mint a tehetség

Képzeld el, hogy valami új és kihívást jelentő dolog áll előttünk. Mi az első impulzusod? Elkezdek tervet készíteni, bár nem mindig tartom be.
Megnyitom a YouTube-ot, vagy keresek valakit, aki egyszerűen el tudja magyarázni.
Nyomást érzek, de egyben kíváncsiságot is – ez hajt előre.
Általában elhalasztom, és amikor visszatérek hozzá, már félek, hogy lemaradtam.
Megnézem, hogyan csinálják mások – először is képet kell alkotnom.

Amikor valaki gyorsan megtanul valamit, ami neked hetekbe telt, hogyan érzed magad? Irigylem őt, de csak csendben – tudom, hogy mindenkinek megvan a maga ideje.
Kezdek kételkedni magamban, még ha tudom is, hogy próbálkoztam.
Inspirál engem – kihívásnak tekintem.
Nem tudom kiverni a fejemből, összehasonlítom magam.
Nem szentelek ennek sok figyelmet – mindenkinek mások a körülményei.

Mit jelent számodra a „szokás” szó? Valami, ami segít túlélni.
Nélküle elvesznék a káoszban.
Rutina, amit úgy őrzök, mint a fogkefémet.
Valami, amit legfeljebb pár napig tudok tartani.
A szokás emlékeztet arra, hogy a kis dolgok is számítanak.

Hogyan reagálsz, amikor valami nem megy? Folyamatosan próbálkozom, amíg valami működni nem kezd.
Kétségeim vannak afelől, hogy egyáltalán bele kellett volna vágnom.
Keresek valakit, aki megmutatja nekem a másik utat.
Szükségem van egy szünetre, de utána általában visszatérek.
Elhajítom ezt, és úgy teszek, mintha ez valójában egyáltalán nem érdekelne.

Hogyan képzeled el a tanulást egy ideális világban? Játék formájában – jutalmakkal, kihívásokkal és előrehaladással.
Hogyan egy nyugodt szobát zavarás nélkül.
Mint mentor, aki tudja, mire van szükségem.
Mint saját tér, ahol a saját tempómban csinálom a dolgokat.
Mint elkerülhetetlen rossz, amit egyszerűen „túl kell élni“.

Ha minden nap el kellene végezned egy 10 perces feladatot, ami közelebb visz a célodhoz, mi történik egy hét után? Ez része lesz a rutinámnak, még ha fáradt is lennék.
Harmadik nap elfelejtem, és aztán bűnösnek fogom érezni magam.
Meg fogom csinálni, de csak akkor, ha marad energiám.
Lehet, hogy találok alternatívát – 10 perc valami hasonlóra.
Értékelem, hogy van-e ennek egyáltalán értelme, és ennek megfelelően döntök.

Mi jutott eszedbe a tanulásról gyerekkorodban? Dicséret – mindig is vágytam arra, hogy büszkék legyenek rám.
Nyomás – a legjobbnak kellett lenned, különben semmi.
Keresés – a tanulás olyan volt, mint a titkok felfedezése.
Menekülés – amikor tanultam, nem kellett szembenéznem a valósággal.
Unalom – csak egy újabb kötelezettség, amit valahogy meg kell oldani.

Képzeld el azt az embert, aki sok mindent elért csupán a fegyelem révén. Mit gondolsz róla? Csodálatos – ehhez jellem kell.
Biztosan nem olyan egyszerű, valamit rejteget.
Támogatásra volt szüksége, egyedül nem tudta volna megcsinálni.
Szigorú magammal – nem tudom, hogy elviselném-e.
Motiváló – talán tudna tanácsot adni, hogyan kezdjem el.

Hogyan magyarázod el a „siker“ szót? Elérni valamit, még ha nem is volt kedvem.
Jobbá kezelni a dolgokat, mint tegnap.
Békesség önmagaddal.
Elismerést kapni azoktól az emberektől, akik fontosak számomra.
Szabadságot kapni arra, hogy azt csináljak, amit akarok, amikor akarok.

Mi akadályoz legjobban a rendszeres előrehaladásban? Hangulatingadozás – néha tele vagyok energiával, máskor meg nem.
Félelem, hogy így sem lesz elég jó.
Elterelés – mindig valami más érdekesnek hangzik.
Kétségek, hogy van-e értelme.
Saját következetlenség – tudom, mit kell tennem, de...