Bejelentkezés

Önironikus: Mikor egészséges nevetni magunkon

Képzeld el, hogy egy aprócska ciki helyzetbe kerülsz a kollégáid előtt (pl. megbotlasz a prezentáció során). Hogyan reagálsz a legvalószínűbben? Nevettem volna, és valahogy viccesen kommentálnám.
Úgy tennék, mintha mi semmi sem történt volna.
Zavarnám magam, de később talán nevetnék rajta.
Gyorsan bocsánatot kérnék, és folytatnám reakció nélkül.
Kritizálnám a körülményeket – például a csúszós szőnyeget.

Amikor valaki, aki közel áll hozzád, azt mondja, hogy "tipikusan a magad módján" csinálsz valamit, mi jut először eszedbe? Valószínűleg igaza van, hiszen én is ilyen vagyok.
Elgondolkodom, hogy kritikának szánja-e.
Jól szórakozom – ismerem a hibáimat.
Úgy érzem, szükségem van arra, hogy megvédjem magam vagy magyarázkodjak.
Ez irritálni fog – nem szeretem a címkéket.

Hogyan reagálsz, amikor valaki humort használ veled kapcsolatban? Attól függ, kitől jön – néha szórakoztat, néha fáj.
Nevettem volna a dolgot, és talán visszaadtam volna valamit.
Megbántódom magam, még ha nem is mutatom ki.
Gondolkodom, mit is akart ezzel mondani.
Örömmel tölt el, ha játékos és vicces megjegyzésről van szó.

Mit gondolsz, amikor elolvasol vagy meghallgatsz egy viccet, amit nyugodtan magadra vonatkoztathatsz? Jól fogom érezni magam – hiszen ez teljesen passzol.
Vizsgálom, mit jelenthet ez.
Ez egy kicsit zavarba hoz – nem akarok ilyen ember lenni.
Átmegyek rajta nagyobb reakció nélkül.
Sajnálom, bár tudom, hogy ez csak vicc.

Képzeld el, hogy régi iskolai fényképeket nézel. Milyen érzésed van? Könnyek között nevetés – jó emlékek, de hálás vagyok, hogy már mögöttem van.
Egy kis nosztalgia és egy kis szégyen – mindennek a keveréke.
Megalázás – inkább senkinek sem mutatnám meg őket.
Büszkeség, ahogy megváltoztam.
Szeretném megmutatni őket valakinek, hogy együtt nevethessünk.

Milyen gyakran mondasz magadról valami ironikusat vagy eltúlozva? Elég gyakran – a vicc a személyiségem része.
Csak olyan társaságban, ahol biztonságban érzem magam.
Ritkán – nem akarom magam lebecsülni.
Inkább másokon ironizálok, mint magamon.
Nem szeretek a figyelem középpontjába kerülni.

Ha valaki emlékeztet egy hibára, amit évekkel ezelőtt követtél el, hogyan reagálsz? Jól szórakozom rajta – ez már a múlt.
Sajnálom – nem értem, miért hozza ezt újra elő.
Azt állítom, hogy másképp volt.
Próbálom gyorsan megváltoztatni a témát.
Példaként használom, hogy én is tévedhetek.

Mit gondolsz azokról az emberekről, akik gyakran nevetnek saját magukon? Becsülöm őket – ehhez távlat szükséges.
Néha túl messzire mennek, és elveszítik a tiszteletet.
Aranyosnak tűnnek, de valószínűleg belül szenvednek.
A helyzettől függ – néha nem őszinte.
Csodálom, hogy képesek eltávolítani magukat.

Amikor hibázol a döntésben, hogyan beszélsz róla később? Ezt úgy fogom felhasználni, mint egy történetet vicces tanulsággal.
Átgondolom, mit kellett volna másképp csinálnom.
Inkább elnyomom – nem akarom emlegetni.
Lecsebbnek érzem, de belül zavar.
Nyíltan beszélek róla, de érzelmek nélkül.

Ha te lennél a főszereplője egy szatirikus filmnek az életedről, hogyan éreznéd magad? Szórakoztató – szívesen megnézném.
Bizonytalan lennék – mit mutatnának ott?
Kellemetlen lenne számomra.
Attól függene, hogyan ábrázolnak.
Ajándékként fognám fel – a nevetés gyógyszer.