Sokan a networkingről rögtön névjegykártyák cseréjére vagy feszengő beszélgetésekre gondolnak egy eseményen. A valóságban azonban inkább arról szól, hogy olyan kapcsolatokat építsünk és tartsunk fenn, amelyek megkönnyítik az együttműködést, csökkentik a felesleges stresszt, és jobb döntésekhez segítenek. Ha ehhez egy egyszerű szokáskövetőt is használunk, a kapcsolatépítés átláthatóbbá válik, anélkül hogy szétszórt kontaktgyűjtéssé fajulna.
A kérdés tehát nem az, hogy a networking önmagában hasznos-e, hanem az, hogyan lehet természetesen, hosszú távon fenntarthatóan és valódi értékkel csinálni, a munkában és azon kívül is. Ehhez három dologra van szükség: tudni kell, kivel érdemes együttműködni, mit várunk a kapcsolattól, és miként tartható fenn a rendszeresség felesleges nyomás nélkül.
Miért több az együttműködés egyszerű munkahelyi készségnél
Az együttműködésről sokan elsősorban irodai csapatmunkára gondolnak, pedig ez jóval túlmutat egy munkahelyen vagy egyetlen projekten. Segít abban, hogy időben megkapjuk a szükséges információt, egy ajánlást vagy visszajelzést. A magánéletben pedig hasznos lehet a teendők szervezésében, családi helyzetek kezelésében vagy olyan emberek megtalálásában, akikkel meg lehet osztani egy érdeklődést, felelősséget vagy éppen a támogatást.
Ez azonban nemcsak a „hasznos kontaktokról” szól. A jó együttműködés nyugalmat is ad, mert nem kell mindent egyedül megoldani. Ha van egy kör, amelyben normálisan lehet kommunikálni, ritkábban jelenik meg az elszigeteltség, a káosz vagy a saját teljesítményre nehezedő fölösleges nyomás.
Mit jelent valójában a networking
A networking nem egyszeri előnyök begyűjtése, hanem kapcsolatok hosszú távú építése. Ide tartozhatnak a kollégák, volt évfolyamtársak, szakmai ismerősök, szomszédok, barátok vagy azok az emberek, akikkel valamilyen közösségben rendszeresen találkozunk. A lényeg az, hogy a kapcsolat kölcsönös tiszteleten alapuljon, és ne csak azon, hogy éppen mire van szükségünk a másiktól.
Ha a networkinget szűken, puszta „kontaktüzletként” értelmezzük, könnyen mesterkéltnek hat. Ha viszont a kapcsolatok természetes összekapcsolásaként, tapasztalatcsereként és egymás segítésének lehetőségeként tekintünk rá, a mindennapok része lehet nyomás nélkül.
Hogyan deríthető ki, mely kapcsolatok segítenek igazán
Nem minden kapcsolatnak kell mélynek vagy állandónak lennie. Elég lehet három csoportban gondolkodni. Az elsőbe azok tartoznak, akikkel közvetlenül és gyakran együtt dolgozunk. A másodikba azok, akikhez kérdéssel, ajánlással vagy ötlettel fordulhatunk. A harmadikba pedig azok a kapcsolatok, amelyeket ma ritkán használunk, de később fontosak lehetnek.
Ez a felosztás segít csökkenteni a káoszt. Ahelyett, hogy minden kapcsolatot ugyanazon a szinten próbálnánk kezelni, több figyelmet fordíthatunk azokra, amelyeknek a legnagyobb jelentősége van az életünkben. Ez egyszerre praktikusabb és kevésbé kimerítő.
A jó együttműködés jelei
- Könnyen meg lehet állapodni abban, ki mit csinál.
- Az információ nem marad elrejtve vagy bizonytalan.
- Az kellemetlenebb dolgokat is meg lehet beszélni felesleges feszültség nélkül.
- A kapcsolat nem csak egyoldalú segítségre épül.
- Egy beszélgetés vagy találkozó után több lesz a tisztánlátás, nem a zavar.
Ha ezek közül valami tartósan hiányzik, nem feltétlenül rossz a kapcsolat. Inkább arról lehet szó, hogy az elvárások vagy a határok nincsenek jól beállítva. Ilyenkor sokszor elég a kommunikáció finomítása, nem kell rögtön megszakítani a kapcsolatot.
A szokáskövető mint egyszerű eszköz a kapcsolatépítéshez
A szokáskövető nemcsak reggeli rutinra vagy mozgásra használható. A kapcsolatok tudatos ápolásában is hasznos lehet. Ebben a szerepben egy halk emlékeztetőként működik, hogy a networking ne csak hangulat kérdése legyen.
Értelme azonban csak akkor van, ha apró, konkrét szokásokat figyelünk vele. Nem azt, hogy „többet networkingelek”, hanem például ezt:
- hetente egyszer írok egy rövid üzenetet valakinek, akivel rég beszéltem,
- minden találkozó után feljegyzek egy dolgot, amit megtudtam,
- havonta újra felveszem a kapcsolatot valakivel a szakmai környezetemből,
- egy nagyobb feladat lezárása után visszajelzést kérek,
- felajánlom a segítségemet ott, ahol ez nem jelent nagy terhet.
Az ilyen követő nem ellenőrzőeszköz arra, hogy megítélje az ember értékét. Inkább abban segít, hogy a kis lépések ne vesszenek el. Kapcsolatoknál gyakran a rendszeresség többet ér, mint egyetlen nagy gesztus.
Egy egyszerű rendszer példája
Papíron, jegyzetben vagy egy alkalmazásban vezethetünk három oszlopot: név, utolsó kapcsolatfelvétel, következő kis lépés. Ez különösen akkor hasznos, ha sok ismerősünk van, és nem akarunk kizárólag az emlékezetünkre hagyatkozni. Nem kell hosszú bejegyzéseket írni, elég egy rövid mondat, például: „megszólítani szeptemberben” vagy „elküldeni az anyagokat a szabadság után”.
Ha ez a követés már tehernek érződik, akkor a rendszer valószínűleg túl bonyolult. A szokáskövetőnek egyszerűsítenie kell a döntéseket, nem újabb feladattá válnia.
Hogyan kapcsolódjunk úgy, hogy ne érezzük kényszernek
A networking egyik legnagyobb hibája, amikor valaki csak akkor kezd el kommunikálni, ha éppen szüksége van valamire. Ilyenkor a kapcsolat könnyen célzatosnak tűnik. Sokkal természetesebb, ha a kapcsolatot kisebb adagokban, folyamatosan ápoljuk. Egy rövid visszajelzés, egy őszinte köszönet, egy hasznos információ továbbadása vagy egy egyszerű „hogy vagy?” sokkal többet érhet, mint egy formális, de üres üzenet.
Fontos különbséget tenni az együttműködés és az emberek puszta kikerülése között is. Ha a cél csak az, hogy előnyt szerezzünk anélkül, hogy bármit viszonoznánk, a kapcsolat idővel elgyengül. Tartósabban azok a kapcsolatok működnek, ahol van természetes kölcsönösség és egymás iránti tisztelet.
Mi segít a gyakorlatban
- Tisztázd, miért kapcsolódsz az adott emberhez.
- Indulj röviden és konkrétan.
- Ne kérj rögtön nagy szívességet, ha a kapcsolat még nem erős.
- Válaszolj időben, ha valaki segít vagy reagál neked.
- Ne feledd, hogy a figyelmesség apró jelei is bizalmat építenek.
Vannak helyzetek, amikor a networking nem úgy működik, ahogy várnánk. Erősen versengő környezetben például az emberek gyakran óvatosabbak és zárkózottabbak. Az is megnehezítheti a kapcsolatok építését, ha valaki tartósan túlterhelt vagy kimerült. Ilyenkor több értelme van kevesebb, de jobb minőségű kapcsolatra figyelni.
A leggyakoribb hibák az együttműködésben és a kapcsolatépítésben
Az egyik hiba az, amikor valaki mindenki számára elérhető akar lenni. Ez szétforgácsolja az energiát, és gyakran frusztrációhoz vezet. Mások túlzottan formálissá teszik a kommunikációt, amitől a beszélgetés kötelességszagú lesz. Vannak, akik annyira túlbonyolítják a tervezést, hogy minden kapcsolatot szigorúan követnek, és közben eltűnik a spontaneitás.
Kockázatot jelent az egyoldalúság is. Ha valaki csak ad, de nincsenek határai, idővel kihasználtnak érezheti magát. Ha viszont csak kap, de semmit nem ad vissza, a kapcsolatok lassan kiürülnek. A jól működő együttműködés ezért az arányosságról is szól.
Azzal is számolni kell, hogy nem minden emberhez vagy közeghez illik az aktív networking. Az introvertáltabb emberek gyakran a mélyebb és ritkább kapcsolatokat részesítik előnyben. Ez teljesen rendben van. Az eredményes kapcsolatépítésnek nem kell hangosnak vagy mindenáron társaságinak lennie.
Mit érdemes beállítani, hogy a kapcsolatok nyugalmat adjanak
Ha azt szeretnéd, hogy az együttműködés és a networking inkább nyugalmat hozzon, állíts fel egyszerű szabályokat. Döntsd el, mennyi időt szánsz hetente a kapcsolatokra. Határozd meg, mely típusú kapcsolatok élveznek elsőbbséget. És válassz egy olyan szokást, amelyet hosszú távon is kényelmesen tudsz tartani.
A szokáskövető ebben praktikus segítség lehet, de csak támogatásként, nem célként. Megmutathatja, hogy csak esetlegesen jelentkezel, vagy valóban rendszeresen gondoskodsz a kapcsolataidról. A legfontosabb azonban továbbra is az, hogy a lépéseid őszinték, arányosak és érthetőek legyenek.
Ha egyetlen egyszerű szabályt szeretnél, kezdd ezzel: az együttműködés ott működik jól, ahol van világos cél, arányos viszonosság és legalább minimális rendszeresség. Ha ez a három dolog rendben van, a networking többé nem kellemetlen kötelesség, hanem a mindennapok természetes része lesz.
