Használd építő módon az önkritikát
Hiba után könnyű azt mondani: „alkalmatlan vagyok”. Ez a címke nem mutatja meg, mi történt, és min változtathatsz. Egy konkrétabb kérdés így hangzik: Melyik lépést hagytam ki, és miért?
Bontsd részekre a helyzetet: cél, folyamat, körülmények és eredmény. Tudd meg, mi állt az irányításod alatt, és mi függött másoktól. Így vállalhatsz megfelelő felelősséget anélkül, hogy minden hibát magadra vennél.
Válassz ki egy változtatást a következő alkalomra, például a feladatleírás korábbi ellenőrzését vagy egy kérdés feltevését az ügyfélnek. Egyetlen kudarc után ne találj ki tíz szabályt; először derítsd ki, ismétlődik-e a probléma.
Az építő önreflexió nem zárja ki a csalódást. Elismerheted, hogy elszomorít az eredmény, és közben időt adhatsz magadnak a gondolkodásra. Egy kolléga vagy mentor támogatása új nézőpontot adhat.
Ha az önkritika tartós önleértékeléssé vagy szorongássá válik, ne tekints rá fegyelemként. Beszélj egy képzett szakemberrel vagy egy olyan személlyel, akiben megbízol.
Hiba után írd le az eseményt címkézés nélkül, nevezz meg egy tényezőt, amelyet irányítani tudtál, és egyet, amelyet nem. Ezután válassz egy reális változtatást a folyamatban. Ha túlterhel az önreflexió, rövidítsd le, és kérj támogatást.
A végén gondold végig, mit mondanál egy hasonló helyzetbe került kollégának. Ugyanolyan konkrétan és tisztelettel fordulj magadhoz is. Ha visszatér a szégyenérzet, kérj támogatást.
Az önreflexió után térj vissza ahhoz, amit még ma megtehetsz. Ha nem tudsz konkrét lépést megnevezni, kérj meg egy megbízható embert, hogy segítsen más szemszögből ránézni a helyzetre.