Válassz egy egyszerű mutatót
A mutató egy egyszerű jelzés, amelyet feljegyzel: például a koncentrált munkaszakaszok száma, a hangulatod egy skálán, vagy az, hogy elkezdted-e a tervezett feladatot. Nem írja le teljes egészében a napodat.
Olyan adatot válassz, amelyet néhány másodperc alatt rögzíthetsz, és amelynek érted a jelentését. Ha minden este sokáig kell visszaemlékezned vagy rengeteg részletet összeadnod, nehéz lesz fenntartani a rendszert.
Különböztesd meg azt, amit mérsz, attól, amit el szeretnél érni. A ledolgozott órák száma önmagában nem árulja el, hogy a munka fontos vagy fenntartható volt-e. A szám csak nyom, nem ítélet az értékedről.
Ha a koncentráció érdekel, feljegyezheted, hány munkaszakaszt fejeztél be, és mellé írhatsz egy rövid megjegyzést a megszakításokról. Így bonyolult táblázat nélkül rögzítheted a jelzést és a körülményeket is.
Az önmegfigyelést segítségként használd, ne versenyként. Ne emeld a célt csak azért, mert néhány nap jól sikerült. Először győződj meg róla, hogy a mutató valóban kapcsolódik a kitűzött kérdéshez.
A próbaidőszak alatt csak egy fő adatot és egy rövid megjegyzést rögzíts, ha valami jelentősen befolyásolta a napodat. Ha a feljegyzés kötelességgé válik, egyszerűsítsd. Az a hasznos rendszer, amely segít felismerni egy mintázatot anélkül, hogy átvenné az irányítást az egész napod felett.
A következő hét előtt ellenőrizd, hogy a mutató valóban azt a minőséget ragadja-e meg, amelyet figyelni szeretnél. Ha nem, jegyezz fel egy megfelelőbb jelzést. Tudatosan változtass, hogy később is tudd, miért tér el a feljegyzés módja.