Induljon ki abból, mit kell megtanulniuk a diákoknak
Induljon ki abból, mit kell megtanulniuk a diákoknak
Képzeljen el egy órát, amelyen a diákok figyelemfelkeltő plakátot készítenek. Az osztály dolgozik, mindenki létrehoz valamit, a pedagógus pedig elégedett. Az óra végén azonban nem tudják elmagyarázni azt a fogalmat, amelyet meg kellett volna érteniük. A tevékenység izgalmas volt, de a cél homályban maradt. Ezért a felkészüléskor először azt kérdezze meg: mit kell tudnia a diáknak az óra után elmagyarázni, bemutatni vagy alkalmazni?
Különbség van aközött, hogy „plakátot készítünk a vízről”, illetve hogy „a diák a saját szavaival el tudja magyarázni, hogyan változik a víz halmazállapota”. Az első a tevékenységet írja le, a második az elvárt tanulási eredményt. Csak ezután válasszon módszert. A plakát megfelelő lehet, ha arra készteti a diákot, hogy összefüggéseket magyarázzon el; ha csak definíciókat másol, nem tölti be a célját. A tanulási célnak nem kell bonyolultnak lennie, és nem szükséges számszerűen mérhetőnek lennie. Azt viszont meg kell mutatnia, miből ismerheti fel a megértést.
A következő felkészüléskor próbáljon meg leírni egy mondatot, amely így kezdődik: „Az óra végére a diák képes lesz…”. Alá írjon fel két dolgot: hogyan mutatják be a diákok a megértésüket, és milyen feladat segíti őket ebben. Így a tanulási szándék, a tevékenység és az ellenőrzés egymást erősíti.
Ügyeljen az ellenkező végletre is. Nem kell minden órán azonnal látható teljesítményt elérni. A beszélgetésnek, a felfedezésnek és az alkotásnak is helye van. Fontos azonban tudni, miért választja ezeket. Jó zárókérdés lehet: „Mit tudna ma a diák elmagyarázni valakinek, aki nem volt itt?”