A tanulás módját nemcsak a fegyelem vagy a szabadidő mennyisége határozza meg. Jelentős szerepe van annak is, hogy inkább introvertáltak, extrovertáltak vagy ambivertáltak vagyunk-e. Mindegyik típus másképp viszonyul a figyelemhez, az ismétléshez, a csoportos munkához és ahhoz is, mennyi mentális teret igényel az új anyag feldolgozásához.
Ha ismerjük a saját működésünket, a tanulási szokásainkat úgy alakíthatjuk, hogy kevésbé fárasszanak, és a gyakorlatban is jobban működjenek. Ez nem egy merev címke, amely pontosan megmondja, mit kell tennünk. Inkább egy hasznos keret, amely segít megérteni, miért működik valakinek a csendes, egyéni tanulás, míg másnak a beszélgetés, a mozgás vagy a folyamatos visszajelzés.
Miért függ össze a személyiségtípus és a tanulás
A tanulás nem csupán az információk befogadása. Az is számít, milyen gyorsan tudunk ráhangolódni egy feladatra, mennyi ideig tartjuk fenn a figyelmet, hogyan viseljük a zavaró tényezőket, és mi terheli meg leginkább a mentális energiánkat. Itt mutatkoznak meg az introvertált, extrovertált és ambivertált működés közötti különbségek.
Az introvertáltak általában több belső nyugalmat és kevesebb ingert igényelnek ahhoz, hogy jól tudjanak összpontosítani. Az extrovertáltak sokszor akkor teljesítenek jobban, ha mozgás, emberi kapcsolat és gyors információcsere veszi őket körül. Az ambivertáltak a kettő között helyezkednek el, és sok helyzethez tudnak alkalmazkodni, de náluk is van olyan tanulási forma, amely természetesebben esik.
Fontos látni, hogy a személyiségtípus nem határozza meg a tanulási képességet. Inkább azt befolyásolja, milyen feltételek mellett tanulunk hatékonyabban, és hol megy kárba feleslegesen az energiánk.
Az introvertáltak és a tanulás
Az introvertáltak erősségei
Az introvertáltak gyakran könnyebben mélyülnek el egy témában. Ha nyugodt környezetben vannak, hosszabb ideig tudnak dolgozni anélkül, hogy folyamatos társas ingerekre lenne szükségük. Sokszor jól működik náluk az olvasás, az önálló jegyzetelés, az összefüggések keresése és az anyag csendes elemzése.
Erősségük lehet a megfontoltság is. Ahelyett, hogy gyorsan, felületesen reagálnának, inkább rendezik és feldolgozzák az információkat, és csak ezután használják őket. Nehezebb tantárgyaknál ez különösen előnyös lehet, mert segít stabilabb mentális szerkezetet kialakítani.
Az introvertáltak nehézségei
Az introvertáltaknak gondot okozhat, ha zajos környezetben kell tanulniuk, vagy ha gyakori interakciót várnak el tőlük. Sok rövid megszakítás felboríthatja a belső fókuszt, és utána nehéz visszatérni a koncentrációhoz. Ez nem azt jelenti, hogy gyengébb tanulók lennének, csupán azt, hogy a zaj- és társas terhelést kevésbé viselik jól.
Gyakori probléma az is, hogy késlekednek a segítségkéréssel. Az introvertált ember sokáig próbálhat mindent egyedül megoldani, miközben már hasznos lenne egy kérdés a tanárhoz, csoporttárshoz vagy kollégához. Így felesleges akadály alakulhat ki csak azért, mert mindent önállóan akar megoldani.
Mi válik be gyakran az introvertáltaknak
- csendes, ingerszegény helyen tanulni,
- a tananyagot kisebb egységekre bontani,
- saját, rövid jegyzeteket készíteni a teljes szöveg bemásolása helyett,
- szüneteket előre beiktatni, mielőtt a túlterhelés jelentkezik,
- előre megfogalmazni a kérdéseket, ha majd másoktól kell segítséget kérni.
Az introvertáltaknak sokszor az segít, ha óvják a mentális terüket. Ez a gyakorlatban jelentheti például az értesítések kikapcsolását, az egyetlen tanulási helyszínhez való ragaszkodást, és azt, hogy nem ugrálnak egyszerre több feladat között.
Az extrovertáltak és a tanulás
Az extrovertáltak erősségei
Az extrovertáltak általában energikusabbak társas helyzetekben, és sokszor jobban tanulnak, ha hangosan magyarázhatják az anyagot, beszélgethetnek róla, vagy rögtön kipróbálhatják a gyakorlatban. Gyakran gyorsabban „beindulnak”, ha körülöttük történik valami, és világos ösztönzést kapnak a cselekvésre.
Előnyük lehet az is, hogy nem félnek kérdezni. Ha valamit nem értenek, gyakrabban kérnek visszajelzést, így kevesebb idő mehet el hiábavaló találgatásra. Csoportos feladatoknál különösen hasznosak lehetnek, főleg ha kommunikálni, szervezni vagy bemutatni kell az eredményeket.
Az extrovertáltak nehézségei
Az extrovertáltaknak nehezebb lehet a hosszú, csendes, önálló tanulás. Ha nincs elég inger, kényelmetlenül érezhetik magukat, unatkozhatnak, vagy gyakran elkalandoznak a telefon és más gyors ingerek felé. Ez ronthatja a tanulás minőségét akkor is, ha a motiváció alapvetően erős.
További kockázat, ha túlságosan a külső energiára támaszkodnak. Ha egy extrovertált mindig azt várja, hogy valaki más lendítse mozgásba, nehezebben alakít ki stabil tanulási rutint. Ilyenkor a tanulás inkább a körülményekre adott reakció lesz, mint tudatos rendszer.
Mi válik be gyakran az extrovertáltaknak
- tanulócsoport vagy páros munka, ahol hangosan is lehet magyarázni,
- aktív ismétlés kérdés-felelet formában,
- rövidebb, jól körülhatárolt tanulási blokkok,
- az olvasás, írás és beszéd váltogatása,
- mozgásra alkalmas szünetek a figyelem fenntartásához.
Az extrovertáltaknak az is segíthet, ha beiktatnak csendesebb szakaszokat. Nem azért, hogy elnyomják a természetüket, hanem azért, hogy az anyag legyen ideje letisztulni és beépülni. Enélkül a tanulás könnyen csak gyors ingerfelvétel marad, mélyebb rögzülés nélkül.
Az ambivertáltak és a tanulás
Az ambivertáltak erősségei
Az ambivertáltak egyik nagy előnye a rugalmasság. Egyedül és emberek között is jól tudnak működni, attól függően, hogy az adott helyzet mit kíván. Tanulásnál ez azt jelenti, hogy önálló koncentrációval meg tudják érteni az anyagot, majd beszélgetésben vagy másnak való magyarázat közben ellenőrizhetik ismereteiket.
Ez az alkalmazkodóképesség különösen hasznos lehet változatos tananyagnál. Bizonyos tárgyaknál a csendes elemzés működik jobban, másoknál a közös feladatmegoldás. Az ambivertált így nem egyetlen tanulási formához kötődik, hanem az adott feladathoz igazodhat.
Az ambivertáltak nehézségei
Az ambivertáltak számára nehezebb lehet felismerni, mikor van szükségük csendre, és mikor emberi kapcsolatra. Ha nem figyelnek a saját fáradtságjelzéseikre, könnyen túlterhelődhetnek azzal, hogy állandóan a környezethez alkalmazkodnak. Hol túlságosan belemennek a csoportos helyzetekbe, hol pedig jobban elvonulnak, mint ami nekik jólesne.
Kihívás számukra a következetesség is. Mivel többféle működésben is tudnak teljesíteni, sokáig nem feltétlenül látják tisztán, mi az, ami valójában a legjobban segíti őket. Ilyenkor inkább véletlenszerűen tanulnak, nem pedig úgy, ahogy hosszú távon támogatná a teljesítményüket.
Mi válik be gyakran az ambivertáltaknak
- az önálló tanulás váltogatása rövid beszélgetésekkel,
- annak figyelése, melyik napirend mellett megy jobban az összpontosítás,
- egyszerű feljegyzés arról, mikor voltak a legproduktívabbak,
- nem egyetlen tanulási módhoz ragaszkodni, hanem a mentális terhelést és az eredményt figyelni,
- alap tervet készíteni, majd szükség szerint finoman módosítani.
Hogyan alakítsuk a tanulási szokásokat a saját típusunkhoz
A leghasznosabb hozzáállás nem az, hogy melyik típus a „jobb”, hanem az, hogy mi az, ami feleslegesen viszi el az energiánkat. Ha a zaj fáraszt, csökkentsük. Ha az egyedüllét lassít, adjunk több interakciót. Ha több idő kell az anyag feldolgozásához, ne az utolsó pillanatra hagyjuk a tanulást.
- Figyeljük meg, mikor megy a tanulás a legkönnyebben. Nemcsak azt, mikor van kedvünk hozzá, hanem azt is, mikor értjük meg jobban a szöveget, mikor marad meg több információ, és mikor terelődik el kevésbé a figyelmünk.
- Azonosítsuk a kimerülés forrásait. Lehet ez zaj, hosszú ülés, túl sok ember, túl sok csend vagy éppen túl kevés inger.
- Igazítsuk a környezetet. Az introvertáltaknak a nyugalom, az extrovertáltaknak az élénkebb közeg, az ambivertáltaknak pedig a kettő váltakozása segíthet.
- Válasszunk megfelelő formátumot. Van, aki olvasás közben ért jobban, más hangos magyarázatnál, megint más a jegyzeteléstől.
- Figyeljük a mentális teret. Ha tele van a fejünk ingerekkel, a tanulás lelassul. Néha elég egy rövid szünet, máskor egy séta, vagy egyszerűen az értesítések kikapcsolása.
Gyakori hibák, amikor a tanulást a személyiséghez igazítjuk
Az egyik legnagyobb hiba, ha a személyiségtípust kifogásként használjuk. Az introvertált ember nem lesz örökre csakis egyedül tanuló, az extrovertált sem szorul rá mindig a csoportra. A típus inkább a hajlamot magyarázza, nem zárja be a lehetőségeket.
Hiba az is, ha túlságosan leegyszerűsítjük a kérdést. Attól, hogy valaki introvertált, még nem biztos, hogy mindig a csendet szereti. Lehet, hogy kedveli a társaságot, csak rövidebb adagokban. Az is előfordulhat, hogy valaki extrovertált, mégis teljes nyugalmat kíván, ha nehéz tananyagot dolgoz fel. A személyiség, a fáradtság, a tantárgy és a nap hangulata mind befolyásolhatja az eredményt.
Gondot okoz az is, ha valaki mások tanulási szokásait másolja, a saját működését figyelmen kívül hagyva. Ami egy társunknak hatékony, nekünk nem biztos, hogy megfelelő. Ha valami ismételten nem működik, az nem gyengeség, hanem jelzés arra, hogy változtatni kell a rendszeren.
Mire érdemes inkább figyelni, mint a címkére
A személyiségtípus jó kiindulópont lehet, de tanulásnál három gyakorlati tényező fontosabb: a figyelem, az energia és az információfeldolgozás. Ha tudjuk, mikor tudunk összpontosítani, mi fáraszt el, és hogyan sajátítjuk el legjobban az anyagot, pontosabban alakíthatjuk ki a szokásainkat, mint egy általános leírás alapján.
Valójában tehát nem az a fő kérdés, hogy introvertáltak, extrovertáltak vagy ambivertáltak vagyunk-e. Sokkal fontosabb, hogy a tanulásban legyen elég tér a gondolkodásra, megfelelő mennyiségű inger, és olyan munkamód, amely támogatja a tartós figyelmet. Ha ez a három tényező összhangba kerül, a tanulás kevésbé kimerítő, és sokkal használhatóbb lesz.
Ha rögtön el szeretne kezdeni figyelni erre, egy hétig érdemes megfigyelni, milyen körülmények között megy a legjobban a tanulás. Ez az egyszerű feljegyzés is sokszor megmutatja, hogy több csendre, több interakcióra vagy csak a kettő jobb váltogatására van szükség.
