Szülőség mint az önfejlesztés útja

Képzeld el, hogy a gyermeked egy nap ajándékoz neked egy követ. Milyen jelentőséget tulajdonítasz neki?

Ez egy talizmán, amelynek meg kell védenie engem.
Ez egy csendes vádoló szimbólum – a teher, amit okoztam.
Ez egy új fejezet kezdete, mint amikor valaki leteszi az alapkövet.
Csak egy kő, de megtanított másképp nézni.
Ez egy rejtett rejtvény, amelynek jelentését később fogom megtudni.

Ha a szülőség egy zenei hangszer lenne, mi lenne az?

Régi, hamis hangú zongora az elhagyatott házban.
Húros hárfa, amin a szél játszik.
Ütőhangszerek, amelyek a ritmust adják meg a többieknek.
Furulya finom hanggal, amit nem mindenki hall.
Elektronikus szintetizátor – folyamatosan új lehetőségeket fedezek fel.

A gyerek egy olyan helyre vezet, ami idegen számodra. Hogyan reagálsz?

Figyelemmel kísérem minden lépését, de távol maradok.
Kérdezem, mit akar itt keresni – talán tud valamit, amit én nem.
Játéként tekintek rá, és hagyom, hogy magával ragadjon.
Elkezdtem gondolkodni, mit felejtettem itt.
Megijedek, de ennek ellenére követem őt.

A szülőség láthatatlan színeket hagyott a kezedben. Mivel festesz velük?

A ház falai, amelyet még csak fel fogok építeni.
Saját arcom, hogy emlékeztessem magam, ki vagyok.
Az égboltot – azt akarom, hogy valami maradjon utánam.
Nyomok az úton, hogy mások tanulhassanak.
Csak éjjel festek, amikor senki sem lát.

A beszélgetés során a gyerekkel rájössz, hogy tud valamit, amit te elfelejtettél. Hogyan érzed magad?

Szégyenkezve – tudnom kéne ezt.
Alázatosan – az élet tanulás mindkét irányban.
Zavarodottan – nem vagyok biztos benne, mit jelent ez.
Megdöbbenve – mintha a múltból hallanám saját magamat.
Tisztelettel – ez az ő világa, nem az enyém.

Melyik kép fejezi ki legjobban a szülői tapasztalataidat?

Folyó, amely saját áramlását vágja át.
Tükör, amely többet mutat, mint puszta visszatükröződés.
Zárt szobájú ház, amelyek fokozatosan kinyílnak.
Fának, ami ferdén nő, de mégis felfelé.
Labirintus, amelyben nem elveszek, hanem keresek.

A gyermeked olyasmit tesz, amit te hibának tartasz. Mi jut először eszedbe?

Meg kell tanítanom őt helyesen.
Ez az út része – én is átéltem.
Mennyire mond ez rólam valamit?
Milyen üzenete lehet ennek?
Miért zavart ez engem valójában?

Milyen ajtókat nyitott meg benned a szülőség?

Azok, amelyek rég elfeledett emlékekhez vezettek.
Azok, akiket harag övezett, amit nem ismertem el.
Azok, akik megmutatták, hogyan tudok feltételek nélkül szeretni.
Azok, amelyek nagyobb fegyelemhez és erőhöz vezettek.
Azok, akikről nem is sejtettem, hogy egyáltalán léteznek.

Mikor érezted magad szülőként a leginkább „élőnek”?

Amikor bizonytalanságban kellett döntenem.
Amikor gyerekként aludni figyeltem – csendben.
Amikor ok nélkül nevettem rajta.
Amikor bevallottam a hibámat.
Amikor úgy éreztem, hogy minden, amit ismerek, szétesik.

Ha a szülőségét álomként kellene leírnia, milyen lenne az?

Utazás az erdőben, ahol egy kis fény vezet.
Tengerészés, ahol néha nem látom a partot.
Csendes beszélgetés az árnyékkal, amely ismerős számomra.
Agyagszobor készítése, amely folyamatosan változtatja a formáját.
Játék a végtelen szobákkal rendelkező házban.

Válaszok elküldése