Hogyan fejlesszük a vezetői készségeket, amelyeket minden menedzser elsajátíthat.

Képzeld el, hogy a csapat, amelyet vezetsz, elkezd stagnálni. Hogyan reagálnál elsőként?

Elviszem az egész csapatot egy kirándulásra a munkahelyen kívül, hogy oldódjon a légkör.
Bezárazom az irodában, és részletes helyreállítási tervet készítek.
Beszélni fogok a csapat egyes tagjaival az érzéseikről és elképzeléseikről.
Kísérletezni kezdek új megközelítésekkel anélkül, hogy ezt azonnal kommunikálnám.
Megváltoztatok egy kulcsfontosságú dolgot, hogy valami mozduljon – legyen az bármi.

A csapatodban váratlan konfliktus alakult ki. Melyik kép jut eszedbe róla a legjobban?

Két hajó, amelyek próbálnak belépni egy kikötőbe a ködben.
Tűz és víz egy edényben, amit valaki elfelejtett tartani.
Tükör, amiben mindenki valami teljesen mást lát.
Dominó kockák, amelyek egymás után dőlnek.
Színházi színpad, ahol mindenki más játékot játszik.

Ha a munkafilozófiád egy ország formáját öltené, hogyan nézne ki?

Dzsungel – sűrű, megfékezhetetlen, tele élettel és veszéllyel.
Kert – rendezett, tele növekedéssel, de rendszeres gondozást igényel.
Hegyek – stabilak, fenségesek, de nem mindenki jut fel a csúcsra.
Sziget – elszigetelt, nyugodt, de egy kicsit önálló is.
Város – dinamikus, összekapcsolt, soha nem alszik.

A megbeszélésen valaki megkérdőjelezi a döntésedet. Hogyan reagálsz – tudatalatt, szűrő nélkül?

Azonnal érzem a vágyat, hogy megvédjem magam, még ha tudom is, hogy ez várhat.
Egy pillanatra desconnektálok, mintha meg sem hallottam volna.
Elkezdtem gondolkodni, hogy mit hagyhattam ki.
Mosolygok, de a fejemben jegyzeteket készítek.
Arra a személyre összpontosítok – nem a témára.

Ha metaforikusan „kulcs” lennél, milyen ajtókat nyitnál?

Régi, nehéz ajtó nagy zárakkal – tele múlttal.
Üvegajtó – mindenki látja bent, de mégis zárva van.
Titkos ajtó a könyvtárban – aki tudja, az megtalálja.
Forgóajtó – az emberek jönnek és mennek, de a tér megmarad.
Ajtók a tetőn – azoknak, akik a magasságokat keresik.

Hogyan tanulsz a saját hibáidból?

Csendes belső naplót vezetek, és összekapcsolom a mintákat.
Nevetek rajtuk – de csak miután már elmentek.
Úgy tanulok, hogy először segítek valakinek, aki hasonló helyzetben van.
Mindent elemezni fogok, amíg meg nem találom a „töréspontot“.
A hibáimat csak akkor ismerem el, ha azt valaki más is elismeri.

Melyik fajta csend a legjobban megfelel számodra emberek vezetésekor?

Csend a döntés előtt – feszültséggel teli, de világos.
Csend a kérdés és a válasz között – tele kíváncsisággal.
Csend a konfliktus után – amikor leülepszik a por.
Csend a hallgatás alatt – amikor valaki igazat mond.
Csend, amit senki sem tervezett – de valami elárul.

Hogyan ismered fel, hogy valaki potenciállal bír, hogy vezetővé váljon?

Figyeli a részleteket, amelyeket mások figyelmen kívül hagynak.
Helyet ad másoknak, de nem tűnik el a látótávolságból.
Inkább hallgat, mint beszél – de amikor beszél, annak súlya van.
Tudja mondani, hogy „nem tudom” a tisztelet elvesztése nélkül.
Jelenléte megváltoztatja a légkört, nem a szavakat.

A csapatod nagy változással néz szembe. Milyen képet idéz ez benned?

Híd, ami még nincs kész – de már valaki megy rajta.
Tenger vihar előtt – csendes, de sűrű.
Repülőgép turbulenciában – senki sem tudja, meddig tart.
Az út, amely magától rajzolódik ki előtted.
Játék, ahol a szabályok a mérkőzés alatt változnak.

Mi befolyásolja legjobban a mások vezetésére való képességedet?

Belső iránytű, amit nem mindig érzek, de amikor igen, tudom.
Az emberek tükre – hogyan reagálnak, amikor őszinte vagyok.
A történeteim – amit átéltem és megértettem.
A képesség, hogy lássuk, amit mások még nem látnak.
Tudatában lenni, hogy folyamatosan tanulok, még akkor is, ha vezetem.

Válaszok elküldése