„Miért tanuljam meg, ha soha nem fogom használni?” Ez a mondat nem feltétlenül lustaságot vagy az iskola iránti érdektelenséget jelent. Lehet, hogy a gyerek fáradt, nem érti a tananyagot, nem látja a saját fejlődését, vagy úgy érzi, nincs beleszólása abba, hogyan tanul. Ha a szülő csak annyit válaszol, hogy „mert muszáj”, a feladat talán elkészül, de a tanulás értelmére vonatkozó kérdés megoldatlan marad.
Hasznosabb először kideríteni, mi áll éppen a motivációvesztés mögött. Ugyanaz a mondat ugyanis többféle problémát takarhat, és ezekre más-más válasz lehet célravezető.
Először derítse ki, mit ért a gyerek azon, hogy „értelmetlen”
Amikor a gyerek azt mondja, hogy nincs értelme tanulni, nem feltétlenül a jövőjéről vagy a pályaválasztásról beszél. Lehet, hogy valójában azt mondja: „nem értem”, „túl sok az egész”, „nem tudom, hol kezdjem”, vagy „nem érzem, hogy fejlődöm”.
Ahelyett, hogy rögtön megpróbálná meggyőzni, tegyen fel egy rövid kérdést: „Mi tűnik benne feleslegesnek, vagy mi bosszant a legjobban?” A válaszból kiderülhet, hogy maga a tananyag, a tanulás módja vagy a gyerek aktuális állapota okozza-e a gondot.
| Mit mond vagy tesz a gyerek? | Lehetséges probléma | Hasznosabb reakció |
|---|---|---|
| „Ezt soha nem fogom használni.” | Nem látja az értelmét vagy az összefüggéseket | Mutasson egy konkrét alkalmazási példát vagy egy tágabb készséget, amelyet gyakorol |
| „Úgysem megy nekem.” | Nem érzékeli a fejlődést | Bontsa kisebb lépésekre a feladatot, és mutassa meg, mi az, amit már megoldott |
| „Unalmas.” | Hiányzik a választási lehetőség vagy az érdeklődés | Engedjen választást a tanulás módjában, sorrendjében vagy formájában |
| „Azt sem tudom, hol kezdjem.” | A feladat túl nagy vagy nem elég világos | Segítsen megnevezni az első konkrét lépést |
| Az egyszerű feladatot is halogatja | Fáradt vagy túlterhelt lehet | Először nézze meg, nem az energiaszint vagy a teendők mennyisége okozza-e a nehézséget |
Ha nem látja az értelmét, ne csak a jövővel érveljen
A „majd egyszer hasznodra válik” a felnőttek számára logikus érv, a gyereknek viszont túl távolinak tűnhet. Különösen a fiatalabbaknak segít, ha olyan kapcsolódási pontot látnak, amely a jelenlegi tapasztalataikhoz kötődik.
Matematikából például szóba kerülhet a pénz beosztása, egy recept vagy az árak összehasonlítása. Nyelvtanulásnál hasznos lehet egy szöveg, a feliratok, egy üzenet vagy egy játék. Természetismeretnél indulhat egy hétköznapi kérdésből. Nem kell bizonygatnia, hogy minden tananyagot közvetlenül használni fog. Néha őszintébb elismerni, hogy egy-egy konkrét tényre talán soha nem lesz szüksége, a tanulás azonban az információk feldolgozását, a pontosságot, az emlékezetet és a problémamegoldást is fejleszti.
Kerülje a mesterkélt példákat. Ha a gyerek érzi, hogy erőltetett a kapcsolat a tananyag és a valóság között, az érv elveszíti a hitelét.
Ha nem érzi a fejlődést, bontsa kisebb részekre a célt
A gyerek akkor is elveszítheti a motivációját, ha dolgozik, de nem látja az eredményt. A „tanuld meg az egész fejezetet” típusú, nagy cél nem ad gyors visszajelzést arról, hogy mi sikerült már.
Segítsen a nagy feladatot néhány kisebb lépésre bontani. Például:
- Először értse meg a feladatot: pontosan mit kell tudnia vagy elkészítenie?
- Válasszon ki egy részt: például öt szót vagy két feladatot.
- Ellenőrizzék a megértést: próbálja meg saját szavaival elmagyarázni a tanultakat.
- Ezután folytassák: a következő rész csak egy rövid haladásellenőrzés után következzen.
Így a gyerek már a végső jegy vagy dolgozat előtt is láthatja, hogy halad.
Ha hiányzik a választás lehetősége, adjon beleszólást, ahol lehet
Az iskolában nem mindenről dönthet a gyerek. Nem mindig választhatja meg, hogy szorzótáblát, nyelvtant vagy egy adott fejezetet tanuljon. Ettől még nem kell, hogy semmilyen beleszólása ne legyen a tanulás folyamatába.
Választhat kétféle megoldás közül: olvasással vagy feladatokkal kezdjen, hangosan mondja fel vagy írja le az anyagot, használjon kártyákat vagy rövid kvízt, illetve a könnyebb vagy nehezebb résszel indítson. Nagyobb gyerekekre a beosztást is rábízhatja, ha képesek betartani a határidőt.
A választás akkor működik a legjobban, ha világos keretek között marad. Nem ugyanaz azt mondani, hogy „nem kell tanulnod”, mint azt, hogy „válaszd ki, hogyan végzed el ezt a feladatot”.
Ha túl nehéz a feladat, a motiváció önmagában kevés
Előfordul, hogy a gyerek azért nem akar továbbmenni, mert nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Ilyenkor sem a jutalom, sem a tanulás fontosságáról tartott hosszú magyarázat nem segít. Először meg kell találni, hol akadt el.
Tegyen fel konkrét kérdéseket: „Melyik része világos még?” vagy „Melyik lépésnél veszítetted el a fonalat?” Ha a gyerek meg tudja mutatni, meddig érti az anyagot, és hol kezdődik a nehézség, célzottabban tud segíteni neki.
Néha elég egy kis támpont. Máskor vissza kell térni egy korábbi tananyaghoz, vagy magyarázatot kell kérni a tanártól. Ha hiányoznak a szükséges alapok, a feladat nehézsége nem motivációs probléma.
Óvatosan bánjon a jutalmakkal
A jutalom rövid távon segíthet befejezni egy kellemetlen feladatot. Gond akkor van, ha a gyerek számára ez lesz a tanulás fő indoka. Ilyenkor a figyelem arról, hogy „mit tanultam meg”, arra terelődhet, hogy „mit kapok érte”.
Ez nem jelenti azt, hogy a dicséret vagy egy kisebb jutalom mindig rossz. Az számít, mire irányítja vele a figyelmet. Ahelyett, hogy azt mondaná: „Ötöst kaptál, szuper”, nevezze meg a folyamatot: „Láttam, hogy visszatértél ahhoz a feladathoz, és másik megoldást próbáltál.”
Az ilyen visszajelzés megmutatja a gyereknek, milyen viselkedés segítette a haladásban.
Dicsérjen konkrétan, ne automatikusan
Az általános „ügyes vagy” jóleshet, de nem mondja meg, pontosan mit csinált jól a gyerek. Sokkal hasznosabb egy megfigyelhető dolgot kiemelni: előkészítette az eszközeit, részekre bontotta a feladatot, rákérdezett arra, amit nem értett, vagy hiba után is folytatta.
Néhány példa a konkrét visszajelzésre:
- Kitartás: „Az első megoldás nem sikerült, de próbáltál egy másikat.”
- Önállóság: „Először elolvastad a feladatot, és csak utána kértél segítséget.”
- Tervezés: „Két részre osztottad a tanulást, és mindkettővel végeztél.”
- Kreativitás: „Találtál egy módszert, amellyel a saját szavaiddal könnyebben megjegyezted.”
Az ilyen mondatok segíthetnek megérteni, hogy a siker nem véletlenül született.
Tinédzsereknél többet ér a beszélgetés, mint a győzködés
Egy kamasz gyorsan elutasíthatja azt, ami kioktatásnak hangzik. Ha azt mondja, hogy egy tantárgy felesleges, először próbálja megérteni az érveit.
Kérdezze meg például: „Mitől lenne elviselhetőbb?” vagy „Melyik részt szeretnéd legalább annyira megtanulni, hogy ne kelljen tovább foglalkoznod vele?” Nem feltétlenül az a cél, hogy megszeresse a tantárgyat. Néha az is reális cél, hogy találjanak egy módot a feladat fölösleges konfliktus nélküli teljesítésére.
Közben teret adhat azoknak a területeknek is, amelyeket a kamasz maga választott. Ha a saját érdeklődésének egy részét is fejlesztheti, a kötelező tanulás nem határozza meg teljes egészében az oktatáshoz való viszonyát.
Nem kell minden tanulást szórakoztatóvá tenni
Az alternatív módszerek, játékok, kísérletek és kreatív feladatok élvezetesebbé tehetik a tanulást. Nem minden teendő alakítható át szórakoztató tevékenységgé, és erre nincs is mindig szükség.
A gyereknek azt is fokozatosan meg kell tanulnia, hogy vannak hasznos dolgok, amelyek unalmasak, ismétlődnek, vagy azonnali jutalom nélkül igényelnek figyelmet. Ezért nem az a reális cél, hogy „a tanulás mindig legyen szórakoztató”, hanem az, hogy a gyerek értse, miért végzi a feladatot, és tudja, hogyan kezdjen hozzá.
Különítse el az egyszeri kedvetlenséget a tartós problémától
Minden gyereknek vannak olyan napjai, amikor nincs kedve tanulni. Az, hogy egyszer ellenáll a házi feladatnak, még nem feltétlenül jelez komolyabb problémát. Érdemes viszont odafigyelni, ha hosszabb időn át a tanulás nagy része iránt elveszíti az érdeklődését, rendszeresen alkalmatlannak érzi magát, erősen fél a hibázástól, vagy az iskolai feladatok tartós feszültséget okoznak neki.
Ilyenkor érdemes tágabb összefüggésben is megvizsgálni a tananyag nehézségét, a teendők mennyiségét, az iskolai kapcsolatokat, és azt, hogy a gyerek érti-e, mit várnak el tőle. Ha az otthoni támogatás nem elég, az adott helyzettől függően hasznos lehet beszélni a tanárral vagy egy megfelelő szakemberrel.
Kioktatás helyett beszélgessen röviden
Amikor legközelebb elhangzik, hogy „minek tanuljam ezt meg?”, nem kell tökéletes érvekkel készülnie. Elég egy rövid beszélgetés négy lépésben:
- Derítse ki az okot: „Mi zavar most benne a legjobban?”
- Nevezze meg a problémát: az értelmét nem látja, túl nehéz, fáradt, unatkozik vagy bizonytalan?
- Válasszanak egy változtatást: kisebb lépés, másik módszer, rövid szünet, konkrét példa vagy segítség.
- A feladat után térjenek vissza az eredményre: „Mi segített ma jobban, mint legutóbb?”
Így a gyerek nemcsak egy konkrét feladat elvégzését gyakorolja. Fokozatosan azt is megtanulja felismerni, mi akadályozza a tanulásban, és mi segít neki továbblépni. Ez hosszabb távon hasznosabb lehet, mint egyetlen meggyőző érv arról, miért fontos az iskola.
