Olyan segítség, amely meghagyja a saját döntés lehetőségét
A gyors elintézés nem feltétlenül az, amit a másik szeretne
Apukád azt tanulja, hogyan vegyen vonatjegyet egy alkalmazásban. Amikor hosszabban keresi a járatot, elveszed tőle a telefont, és mindent elintézel. A jegyet megveszed, de ő azt szerette volna megérteni, hogyan működik, hogy legközelebb egyedül is boldoguljon. A jó szándékod nem az ő célját szolgálta. Beavatkozás előtt tisztázhatod: „Most gyorsan intézzem el, vagy inkább menjünk végig együtt a lépéseken?”
Ha gyakorolni szeretné a folyamatot, hagyd, hogy ő kezelje a telefont, és az adott lépésnél ajánlj segítséget. Ha csak gyorsan szeretné elintézni, és kifejezetten megkér rá, helyénvaló lehet, hogy átveszed. A segítség módját a helyzet, a rendelkezésre álló idő, a képességek és a megállapodás határozza meg, nem az az elv, hogy mindenkinek mindig mindent egyedül kell megoldania.
Az önállóság támogatása nem a segítség megtagadását jelenti. Valakinek szüksége lehet alkalmazkodásra vagy tartós segítségre. Ilyenkor is kérdezd meg a preferenciáit azokon a területeken, ahol dönthet. Ne dönts automatikusan az úti célról, az időpontról vagy az árról csak azért, mert te jobban kezeled az alkalmazást.
Rendszeresen ellenőrizd, hogy a segítség megfelel-e az egyeztetett célnak. Ha elkezdesz magyarázni, és a másik szünetet kér, tartsd tiszteletben. Ha sürgős a feladat, mondd el a korlátotokat, és egyezzetek meg abban, mit intézel el most, és mire tértek vissza később. A hatékonyságodnak az ő szükségletét kell szolgálnia; az, hogy a feladat elkészült, önmagában még nem bizonyítja, hogy megfelelő volt a segítségnyújtás módja.