A könyv fölött töltött időtől a tanulás bizonyítékáig
A könyv fölött töltött időtől a tanulás bizonyítékáig
Képzeljen el két vizsgára készülő diákot. Az első egész este újra és újra elolvasta a fejezetet. A második az olvasás után becsukta a jegyzeteit, és saját szavaival elmagyarázta a fő összefüggéseket. Mindketten dolgoztak, de csak a második ellenőrizte közvetlenül, hogy mit tud segítség nélkül. A tanulás tehát nem azzal a kérdéssel kezdődik, hogy hány órája van, hanem azzal, hogy mit fog tudni megcsinálni.
Minden témánál határozzon meg egy megfigyelhető eredményt. Ahelyett, hogy azt mondja: „Átveszem a százalékokat”, fogalmazzon így: „Ki tudom számolni a kedvezményt, és el tudom magyarázni a százalék és a százalékpont közötti különbséget.” Történelemből két esemény okainak összehasonlítása lehet az eredmény, nyelvből egy önálló beszélgetés, szakmai képzésben pedig egy döntés egy esettanulmány alapján.
Különböztessen meg három szintet: felismeri a fogalmat, amikor látja; felidézi előzmény nélkül; alkalmazza egy új példában. Az ismerősség érzése kellemes lehet, de önmagában nem bizonyítja a tudást. Az elvárt szint nehézségét annak kell meghatároznia, amit a vizsga vagy a gyakorlat valóban megkövetel.
Próbáljon ki egy rövid felmérőt: írjon három kérdést a témához, és válaszoljon rájuk jegyzetek nélkül. Az ismeretlen részeket ne a képességei bizonyítékának tekintse, hanem a tanulás térképének. Ezután válasszon ki egy hiányosságot, és a következő tanulási alkalommal foglalkozzon vele. Így a korlátozott időből is konkrét munka lesz.
A végén válaszolja meg újra ugyanazokat a kérdéseket, vagy egészítse ki őket egy új példával. Ha továbbra sem megy a válaszadás, változtasson a magyarázat módján, ne csak az olvasások számát növelje. A fejlődés abban mutatkozik meg, amit önállóan meg tud csinálni.