Választ egy tanfolyamot, egy munkahelyi projektet vagy egy vizsgára való felkészülési módszert. Néhány héttel később az eredmény elmarad a várakozásaitól, és máris megszületik az egyszerű következtetés: „Rosszul választottam.” Pedig az eredmény önmagában még nem bizonyítja, hogy a döntése rossz volt. Lehet, hogy az akkor rendelkezésre álló információk alapján ésszerűen járt el, mégis olyan körülményekkel találkozott, amelyekre nem volt ráhatása.
Ha valóban tanulni szeretne a döntéseiből, külön kell választania két kérdést: mennyire megalapozottan döntött az adott pillanatban, és mi derült ki csak később. Ez a fajta utólagos mérlegelés segít jobb döntéseket hozni anélkül, hogy újra és újra visszatérne a múlthoz.
A jó eredmény még nem bizonyítja, hogy jó volt a döntés
Tegyük fel, úgy dönt, nem készül fel egy dolgozatra, mert az előzőek könnyűnek bizonyultak. Véletlenül olyan kérdéseket kap, amelyekre tudja a választ, és sikeres lesz. Az eredmény kedvező, de a döntési folyamat nem volt kellően megalapozott. Másfelől az is előfordulhat, hogy alaposan felkészül, ésszerű módszert választ, mégis szokatlanul nehéz feladatot kap.
Ezért az utólagos értékelésnél nem elég azt kérdezni, hogy „jól alakult-e”. Hasznosabb megvizsgálni, milyen minőségű információk, szempontok és lépések álltak rendelkezésére a döntés pillanatában.
| Kérdés | Mit értékel vele? |
|---|---|
| Mit tudtam a döntés előtt? | A rendelkezésre álló információk minőségét |
| Milyen szempontok alapján hasonlítottam össze a lehetőségeket? | A döntési kritériumok egyértelműségét |
| Mit feltételeztem csupán? | A bizonytalan becsléseket és várakozásokat |
| Mi befolyásolta később az eredményt? | A döntés után felmerült, új körülményeket |
| Mit csinálnék másképp legközelebb? | A később is felhasználható tanulságot |
Még az eredmény előtt jegyezze fel, miért döntött úgy
Az utólagos értékelés könnyen pontatlanná válik, mert az eredmény ismeretében már olyan dolgokat is tud, amelyeket korábban nem. Ilyenkor könnyű azt érezni, hogy „ezt előre is látnom kellett volna”. Egy rövid, döntés előtt készített feljegyzés segít rögzíteni az akkori gondolatmenetét.
Nem kell többoldalas naplót vezetnie. Egy fontosabb választásnál elég, ha feljegyzi:
- A döntést: pontosan mit választ.
- A fő célt: mit szeretne megoldani vagy elérni a választással.
- A legfontosabb szempontokat: például az időt, a minőséget, a kockázatot vagy a változtatás lehetőségét.
- A feltételezéseket: mit vár, de miben nem lehet biztos.
- A legnagyobb aggályt: mi veszélyeztetheti a döntés sikerét.
- A választás indokát: miért tűnik jelenleg ez a lehetőség jobbnak a többinél.
Egy ilyen feljegyzés segít, hogy később ne alakítsa át akaratlanul a saját történetét. Az értékeléskor ahhoz térhet vissza, amit valóban tudott, nem pedig ahhoz, ami ma már magától értetődőnek tűnik.
Határozza meg, mikor érdemes értékelni a döntést
Vannak döntések, amelyek gyorsan megítélhetők, másokhoz idő kell. Ha egy új tanulási módszert csak egy este próbál ki, még nem feltétlenül tudja megállapítani, beválik-e. Egy tanfolyam haszna sem biztos, hogy már az első héten láthatóvá válik.
Ezért már a döntés meghozatalakor jelöljön ki egy észszerű felülvizsgálati időpontot. Addig a megvalósításra összpontosítson, ne értékelje újra nap mint nap a választását. Kivételt jelent, ha új, lényeges információ vagy figyelmen kívül nem hagyható kockázat merül fel.
A gyakorlatban például egy új tanulási rutint két hét után értékeljen, ne minden egyes nap végén. Rövidebb feladatnál elég lehet a befejezés utáni ellenőrzés. Hosszabb projekt esetén több köztes értékelési pontot is kijelölhet.
Értékeléskor válassza külön a tényeket és az érzéseket
A döntés után érezhet megkönnyebbülést, csalódottságot vagy bizonytalanságot. Ezek az érzések fontos információt adnak a tapasztalatáról, de önmagukban nem bizonyítják, hogy a választás helyes vagy helytelen volt.
Képzelje el, hogy egy nehezebb tanfolyamot választott. Az első hetek kellemetlenek, és úgy érzi, hibázott. Ha azonban az volt a célja, hogy új készséget sajátítson el, fontosabb kérdések, hogy jobban érti-e a témákat, tudja-e alkalmazni a tanultakat, és fejlődik-e a feladatok megoldásában. A nehézség érzése számít, de a céllal együtt kell értékelni.
Segíthet, ha a visszatekintést két részre bontja:
- Mi történt: konkrét események, eredmények és változások.
- Hogyan éltem meg: elégedettség, feszültség, fáradtság, megkönnyebbülés vagy kétely.
Mindkét nézőpont hozzátartozik az értékeléshez. A probléma akkor kezdődik, ha az egyik automatikusan felülírja a másikat.
A folyamat hibáját keresse, ne a bűnbakot
Ha a döntés nem hozta a várt eredményt, könnyen önkritikába fordulhat a mérlegelés. A „jobban kellett volna tudnom” azonban nem ad konkrét útmutatást a következő próbálkozáshoz. Hasznosabb megkeresni, hol lehetett volna javítani a döntési folyamaton.
Tegye fel magának sorban a következő kérdéseket:
- Hiányzott egy fontos információ? Ha igen, reális lett volna előzetesen megszerezni?
- Túl sok szempontot vettem figyelembe? Lehet, hogy olyan részleteket hasonlított össze, amelyek nem voltak lényegesek a cél szempontjából.
- Figyelmen kívül hagytam egy ismert kockázatot? Ez más helyzet, mint amikor olyan kockázat jelentkezik, amelyről nem tudhatott.
- Mások véleményére bíztam a döntést? A tanács hasznos lehet, de a szempontok meghatározásáért továbbra is Ön felel.
- Megváltoztak a körülmények a döntés után? Ha igen, nem feltétlenül a kezdeti választás volt hibás.
Az ilyen áttekintésből egy-két konkrét tanulságot érdemes levonni, nem pedig felsorolni mindent, amit esetleg jobban is csinálhatott volna.
Ne változtassa meg utólag az értékelés szabályait
Döntés előtt úgy határozhat, hogy a siker azt jelenti: munka mellett elvégzi a tanfolyamot anélkül, hogy elhanyagolná a legfontosabb feladatait. A végén viszont már aszerint kezdi értékelni a döntést, hogy Ön volt-e a csoport legjobbja. Ezzel utólag megváltozott a mérce.
Az ilyen utólagos mérceváltás megnehezíti, hogy tanuljon a saját döntéseiből. Ezért hasznos még a döntés előtt legalább egy fő sikerkritériumot meghatározni. Nem kell tökéletesen mérhetőnek lennie, de maradjon kellően stabil.
Tanulásnál ilyen kritérium lehet például, hogy jegyzetek nélkül el tudja magyarázni a témát, megold egy adott típusú feladatot, vagy hosszú távon is tartható rutint alakít ki. Ha később új szempont merül fel, azt is hozzáadhatja, de jelezze magának, hogy ez csak a tapasztalat során vált fontossá.
Különböztesse meg a visszafordítható és a nehezen módosítható döntéseket
Nem minden választás igényel ugyanolyan alapos elemzést. Ha könnyen módosítható a döntése, hasznosabb lehet gyorsan kipróbálni valamit, majd az eredményből tanulni. Ha viszont a választás nagy költséggel vagy jelentős következménnyel jár, érdemes több időt fordítani az előkészítésre.
| A döntés jellege | Javasolt megközelítés |
|---|---|
| Könnyen visszafordítható és kis költségű | Gyors döntés, kis léptékű próba, korai értékelés |
| Részben visszafordítható | Egyértelmű szempontok, próbaidőszak, kijelölt ellenőrzési pont |
| Nehezen visszafordítható vagy költséges | Több információ, a kockázatok áttekintése, megfontoltabb döntés |
Ez a különbségtétel tanulásnál is hasznos. Egy új jegyzetelési technikát nagyobb kockázat nélkül kipróbálhat. Egy hosszú és drága képzési program kiválasztása viszont alaposabb összehasonlítást érdemel.
Mások tanácsából információt merítsen, ne kész döntést
Egy tapasztaltabb ember véleménye tágíthatja a látókörét, különösen akkor, ha olyan kockázatra vagy lehetőségre hívja fel a figyelmét, amelyet Ön nem vett észre. Akkor válik problémává a tanácskérés, ha egy kedvezőtlen eredmény után nem tudja megmondani, miért döntött az adott módon azon kívül, hogy „valaki ezt javasolta”.
Ha tanácsot kér, próbáljon konkrét kérdéseket feltenni:
- Mit nem veszek észre?
- Melyik kockázatot ellenőrizné először?
- Melyik szempontot tartaná a legfontosabbnak?
- Mi változtatná meg a véleményét?
Ezután vesse össze a kapott válaszokat a saját céljával. Így mások tapasztalatából is tanulhat anélkül, hogy a döntés felelősségét átruházná valaki másra.
Sikertelen választás után csak indokolt esetben alkosson új szabályt
Egy kellemetlen tapasztalat könnyen túl általános következtetéshez vezethet. Ha egy online tanfolyam nem vált be, abból még nem következik, hogy az online tanulás Önnek soha nem megfelelő. Lehet, hogy a tempó, a feladatok típusa vagy a visszajelzés hiánya okozta a problémát.
A hasznos tanulság konkrét. Ahelyett, hogy azt mondaná: „Soha többé nem választok online tanfolyamot”, pontosabb lehet ez: „A következő tanfolyamnál előre ellenőrzöm, vannak-e gyakorlati feladatok és visszajelzések.”
A jó szabály más helyzetekben is alkalmazható, de nem túl általános. Segítsen a hasonló döntéseknél, ugyanakkor hagyjon teret az eltérő körülményeknek.
Elég egy rövid utólagos mérlegelés
A saját döntéseiből való tanulás nem jelenti azt, hogy minden apróságot hosszan elemeznie kell. Egy fontosabb döntés után, az előre kijelölt időpontban, válaszoljon erre az öt kérdésre:
- Mit akartam elérni ezzel a döntéssel?
- Mit tudtam akkor, és mit csak feltételeztem?
- Az eredmény mely része függött a saját eljárásomtól, és melyik kapcsolódott új körülményekhez?
- Mit csinálnék ugyanilyen helyzetben ismét ugyanígy?
- Mi az az egy dolog, amin legközelebb változtatnék?
Ezután zárja le a mérlegelést. Ha nem merült fel új információ, nem kell minden újabb kétely alkalmával visszatérnie a döntéshez. Nem az a cél, hogy tökéletes múltat találjon, hanem hogy egy később is használható szabályt alakítson ki a jövőbeli döntésekhez.
