Az állásinterjú után rövid e-mail érkezik: másik jelöltet választottak. Magyarázat, konkrét visszajelzés vagy válasz nélkül arra, hogy mi döntött. Ilyenkor könnyű saját feltételezésekkel kitölteni az információhiányt. Talán bizonytalannak tűntem. Talán kevés a tapasztalatom. Talán elrontottam egy választ. A gond az, hogy valós információk nélkül a találgatás hamar ténynek tűnhet.
Visszajelzés nélkül is felkészülhet jobban a következő interjúra. Ehhez azonban el kell különítenie, mit tud ténylegesen a beszélgetésről, és mit csak feltételez. Az elutasítás hasznos elemzése nem egyetlen hiba felkutatásáról szól, hanem olyan konkrét fejlődési lehetőség megtalálásáról, amelyre van ráhatása.
Fogadja el, hogy nem biztos, hogy ismeri a pontos okot
A kiválasztás eredményét egyszerre több tényező is befolyásolhatja. Ön ismeri a saját válaszait és a beszélgetésről alkotott benyomását, de nem ismeri a többi jelöltet, a vállalat belső szempontjait vagy a végső döntés részleteit. Ha a munkáltató nem ad konkrét magyarázatot, nincs elég információja ahhoz, hogy biztos következtetést vonjon le.
Ez különösen akkor nehéz, ha szeretné azonnal megérteni, mi történt. Ezért hasznos első lépés elfogadni az elérhető információk korlátait. Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondania a fejlődésről, hanem azt, hogy ne teremtsen bizonyosságot ott, ahol nincs.
Válassza külön a tényeket és a feltételezéseket
Röviddel az interjú után próbálja megítélés nélkül leírni, hogyan zajlott a beszélgetés. Milyen kérdéseket kapott? Hol akadt el, hol kellett több idő, mit magyarázott el pontosan, és mire adott túl általános választ? Csak ezután írja hozzá a saját benyomásait.
Ez a szétválasztás segít abban, hogy egy kellemetlen pillanatot ne tekintsen automatikusan az elutasítás egyetlen okának.
| Amit tudok | Amit csak feltételezek | Mit tehetek |
|---|---|---|
| Egy projektről szóló kérdésre nagyon általánosan válaszoltam | Biztosan azt gondolták, hogy nincs tapasztalatom | Készítek egy konkrét példát a saját feladatommal és az eredménnyel |
| Egy szakmai kérdésnél hosszabban kellett gondolkodnom | Úgy tűntem, mintha nem értenék hozzá | Gyakorlom, hogyan magyarázzam el a gondolatmenetemet, ha nem tudom azonnal a választ |
| Többször kérdeztek a csapatmunkáról | Nem hitték el, hogy jól tudok együttműködni másokkal | Készítek egy konkrét példát az együttműködésről és az eltérő vélemények kezeléséről |
| Elutasítással zárult a kiválasztás | Nem vagyok alkalmas erre a pozícióra | Összevetem a pozíció elvárásait a tapasztalataimmal, és döntök a következő lépésről |
Ez az egyszerű ellenőrzés az egész értékelés irányát megváltoztathatja. Ahelyett, hogy azt kérdezné: „Mi a baj velem?”, inkább azt vizsgálja, „a teljesítményem melyik részét tudom legközelebb pontosabban megmutatni?”
A válasz gyenge pontját keresse, ne a saját értékét kérdőjelezze meg
Az elutasítás könnyen összekapcsolódik az önértékeléssel. Ha fontos volt Önnek az állás, a csalódás személyes ítéletnek tűnhet. A következő felkészüléshez azonban hasznosabb egy konkrét viselkedést értékelni, mint önmagát egészében.
Ahelyett, hogy azt mondaná: „Nem tudom bemutatni magam”, kérdezze meg, hogy sikerült-e röviden és világosan elmagyaráznia a tapasztalatát. A „Nem bírom a stresszt” helyett figyelje meg, melyik kérdésnél veszítette el a fonalat. A „Nincs elég önbizalmam” helyett nevezze meg, hogy egy konkrét példa, a felkészülés vagy a világos megfogalmazás hiányzott-e.
- Túl általános válasz: egészítse ki egy konkrét helyzettel és a saját szerepével.
- Bizonytalan válasz egy váratlan kérdésre: gyakorolja a rövid szünetet, a kérdés pontosítását és a gondolatmenete elmagyarázását.
- A tapasztalatok gyenge bemutatása: válasszon olyan példákat, amelyekkel meg tudja mutatni az eredményt vagy az elért változást.
- Feszültség egy kritikus kérdésnél: készüljön fel arra, hogyan beszéljen egy hibáról anélkül, hogy mentegetőzne vagy kisebbítené a jelentőségét.
Az ilyen megfogalmazások azért is hasznosak, mert lehet rajtuk dolgozni. Az általános önértékelést nehéz megváltoztatni, egy konkrét választ viszont át lehet fogalmazni és gyakorolni.
Kérjen visszajelzést, de ne erre építse a teljes tervét
Ha helyénvalónak érzi, az elutasítás után udvariasan kérhet rövid visszajelzést. A kérdése legyen konkrétabb annál, hogy „Miért nem engem választottak?”. Hasznosabb például azt megkérdezni, van-e olyan terület, amelyet a következő interjúkon vagy a tapasztalatai fejlesztése során érdemes erősítenie.
Előfordulhat azonban, hogy nem kap választ, vagy csak nagyon általános visszajelzést kap. Érdemes ezért a visszajelzést az információ egyik forrásának tekinteni, nem pedig a továbblépés feltételének.
Válasszon ki egy dolgot, amin a következő alkalommal változtat
Elutasítás után könnyen hosszú ötletlista állhat össze: fejlődni kell a kommunikációban, a szakmai tudásban, az önbizalomban, a testbeszédben, a válaszokban és az önéletrajzban. Ez alaposnak tűnhet, de gyakran nem vezet egyértelmű változtatáshoz.
Hasznosabb egyetlen konkrét vállalást választani a következő interjúra. Olyan célt tűzzön ki, amely elég kicsi ahhoz, hogy ellenőrizni tudja, teljesítette-e.
Például:
- Három munkahelyi példával készülök, amelyekben el tudom magyarázni a problémát, a saját megoldásomat és az eredményt.
- Váratlan kérdésnél tartok egy rövid szünetet, ahelyett, hogy azonnal, irány nélkül kezdenék beszélni.
- Egy valós példával válaszolok a gyengeségeimre vonatkozó kérdésre, és elmondom, mit változtattam a munkamódszeremen.
- Az interjú végén két kérdést teszek fel az együttműködés módjáról, hogy jobban megértsem a munkakörnyezetet.
A következő interjú után már értékelni tudja, sikerült-e megvalósítania a választott változtatást. Így az elutasítás nem homályos nyomássá válik, hogy „jobbnak kell lennem”, hanem egy kis kísérletté, amelyből új információkat nyerhet.
Ne változtasson stratégiát minden egyes eredmény után
Egyetlen elutasítás is nagy következtetések levonására késztethet. Megváltoztathatja a megcélzott pozíciókat, teljesen átdolgozhatja az önéletrajzát, újragondolhatja a karrierirányát, vagy kételkedni kezdhet a tapasztalataiban. Néha valóban szükség lehet változtatásra, de egyetlen eredmény még nem feltétlenül mutatja meg, hol van a probléma.
Célszerűbb a visszatérő mintákat figyelni. Ha több interjún is ugyanaz a kérdés okoz nehézséget, az konkrét jelzés. Ha rendszeresen továbbjut a következő fordulókba, de végül nem Önt választják, a kiválasztási folyamat más részét érdemes vizsgálnia, mint akkor, ha egyáltalán nem hívják be interjúra.
Több tapasztalat alapján döntsön, ne egyetlen csalódásból. Így könnyebben különbséget tehet egy véletlenszerű eredmény és egy valóban ismétlődő probléma között.
Az elfogadás nem azt jelenti, hogy úgy tesz, mintha nem fájna az elutasítás
Ha fontos volt Önnek az állás, természetes, hogy csalódott. Az elutasítás gyakorlati kezelése nem azt jelenti, hogy rögtön pozitív magyarázatot kell találnia rá, vagy „élete legjobb lehetőségének” kell beállítania. Elég különválasztani két dolgot: a kellemetlen eredményt és a következő döntést.
Lehet csalódott, és később mégis leülhet átnézni a jegyzeteit. Nem kell egyetértenie a döntéssel ahhoz, hogy elfogadja: a kiválasztás eredményét már nem tudja megváltoztatni. Itt válik értelmessé az elfogadás és a vállalás összekapcsolása: ne küzdjön azzal, ami már megtörtént, hanem arra összpontosítson, amin még változtathat.
Mikor változtasson a felkészülésen, és mikor a megcélzott pozíciókon
Nem minden elutasítás jelenti azt, hogy csupán jobban fel kell készülnie. Előfordulhat, hogy tapasztalatai nem illeszkednek eléggé a pozíció elvárásaihoz. Érdemes ezért különbséget tenni aközött, hogy az önbemutatásán kell javítania, egy készséget kell fejlesztenie, vagy pontosabban kell megválasztania a megpályázott állásokat.
Három kérdés segíthet:
- Megfelelek a pozíció lényeges elvárásainak többségének? Ha nem, hasznosabb lehet tapasztalatot szerezni vagy megfelelőbb szintű szerepkört keresni.
- Konkrét példákkal be tudom mutatni a releváns tapasztalataimat? Ha igen, lehet, hogy nem a tapasztalat hiánya a gond, hanem annak bemutatása.
- Több interjún is visszatér ugyanaz a nehézség? Ha igen, érdemes ezt a felkészülés egyik fő céljává tenni.
Ezzel elkerülheti a két ellentétes hibát: hogy olyan pozíciókra készül végtelenül, amelyekhez egyelőre hiányzik a szükséges alap, illetve hogy feleslegesen megkérdőjelezi a képesítését, amikor csupán világosabban kell bemutatnia azt, amit már tud.
Készítsen rövid feljegyzést minden interjú után
Ha több kiválasztási folyamatban vesz részt, idővel összemosódhatnak az egyes beszélgetések. Egy rövid feljegyzés segít felismerni a visszatérő helyzeteket anélkül, hogy csak az érzéseire kellene hagyatkoznia.
Minden interjú után feljegyezhet öt dolgot:
- Melyik kérdésre válaszoltam a legjobban?
- Hol volt a válaszom homályos vagy túl hosszú?
- Milyen példa hiányzott?
- Mit tudtam meg a pozícióról vagy a vállalatról?
- Min változtatok konkrétan a következő interjú előtt?
Néhány interjú után nézze át a feljegyzéseit, és keressen visszatérő mintákat. Ha ugyanaz a gyenge pont többször is felbukkan, sokkal megalapozottabb oka lesz foglalkozni vele, mint egyetlen elutasítás után.
A következő próbálkozás legyen tájékozottabb, ne tökéletesebb
Az elutasítás utáni elemzés célja nem az, hogy megszüntesse a bizonytalanságot, vagy minden lehetséges kérdésre felkészüljön. Ez nem reális. Sokkal hasznosabb, ha egy vagy két konkrét változtatással érkezik a következő interjúra, amelyeket a saját tapasztalataira alapoz.
Ha a vállalat nem adott visszajelzést, nem kell arra várnia, hogy valaki kívülről mondja meg, mit tegyen. A rendelkezésére álló tényekből kialakíthat egy munkahipotézist, kipróbálhatja a következő alkalommal, majd az eredmény alapján módosíthat rajta. A fejlődés így nem azon alapul, hogy találgatja, miért utasították el, hanem azon, hogy fokozatosan pontosítja, min tud változtatni.