Új emberrel beszélget. Barátságos szeretne lenni, de kényelmetlenül érzi magát, ha sokáig kell a másik szemébe néznie. Amikor félrenéz, attól tart, hogy érdektelennek tűnik. A jó kommunikáció azonban nem azon múlik, meddig tudunk valakire nézni.
Az érdeklődés abból is látszik, hogyan reagálunk a másik szavaira, hagyunk-e neki teret, és igazodunk-e a beszélgetés tempójához. A lényeg, hogy a párbeszéd a másik számára érthető, nekünk pedig természetes legyen.
A szemkontaktus csak egy jelzés, nem figyelempróba
A szemkontaktus utalhat figyelemre vagy érdeklődésre, de önmagában nem árulja el, mit érez a másik, vagy érti-e, amit hall. Van, aki gondolkodás közben félrenéz, más a beszélő száját figyeli, megint másnak pedig kényelmetlen a hosszan tartó, közvetlen tekintet. A helyzet és a szokások is számítanak.
Az sem jelenti automatikusan azt, hogy valaki figyelmesen hallgat, ha megszakítás nélkül néz ránk. Lehet, hogy közben a válaszát fogalmazza, vagy egyszerűen udvariasnak próbál látszani. Ezért hasznosabb azt figyelni, összhangban van-e, amit mond, ahogyan reagál, és amennyi teret hagy nekünk.
Ha kényelmetlenül érzi magát szemkontaktus közben, nem kell választania a kellemetlen bámulás és a teljes elfordulás között. Nézhet a másik arcára, aztán a beszélgetés tárgyára, majd vissza rá. Nincs mindenkire érvényes, helyes időtartam vagy arány.
Öt módja annak, hogy megmutassa, figyel
A figyelmet többféleképpen is ki lehet fejezni. Válassza azokat a gesztusokat és reakciókat, amelyek természetesek az Ön számára, és nem hatnak betanultnak.
- Reagáljon valami konkrétumra. A bizonytalan bólogatás helyett mondhatja például: „Vagyis az volt a legnehezebb, hogy az utolsó pillanatban változott meg a terv.” A másik pontosíthatja, ha félreértette.
- Hagyja, hogy a másik befejezze a gondolatát. Egy rövid szünet nem feltétlenül jelenti azt, hogy azonnal át kell vennie a szót. Kényes témáknál különösen jól jöhet.
- Hagyjon nyitott teret a beszélgetésnek. Ha kényelmes, forduljon a beszélgetőpartnere felé. Nem szükséges közelebb húzódnia.
- Adjon természetes, rövid visszajelzéseket. Az „Értem”, a „Mi történt ezután?” vagy egy megfelelő bólintás fenntarthatja a beszélgetést. Ne használja ezeket gépiesen.
- Szüntesse meg a fölösleges figyelemelterelést. Ha nem muszáj, fontos beszélgetés közben ne ellenőrizze a telefonját.
Ezekben a reakciókban közös, hogy a másik számára is érzékelhetővé teszik, hogy a szavai nyomán Ön is reagál. Ehhez nincs szükség folyamatos szemkontaktusra, és az érdeklődést sem a fizikai közelség bizonyítja.
Ha zavarja a másik közvetlen tekintete
Vannak, akik beszélgetés közben hosszabban tartják a szemkontaktust, mint ami Önnek kényelmes. Ha megpróbálja ezt végig kibírni, könnyen elterelődhet a figyelme a beszélgetésről. Joga van úgy alakítani a kapcsolattartást, hogy közben ne kelljen részletesen megindokolnia az érzéseit.
Gondolkodás közben vagy a beszélgetés tárgyára mutatva természetesen félrenézhet. Ha egymással szemben ülnek, és ez kényelmetlen, segíthet, ha kissé elfordítja a székét.
Hosszabb találkozón olyan elrendezést is választhatnak, amelyben nem közvetlenül egymással szemben ülnek, például közös dokumentumot néznek, vagy séta közben beszélgetnek. Így egy közös tárgyra figyelhetnek, miközben folytatják a beszélgetést.
Ha kellően bizalmas a helyzet, ezt közvetlenül is elmondhatja: „Könnyebben gondolkodom, ha néha félrenézek. Figyelek Önre.” Ezzel megelőzheti, hogy a másik úgy értse, nem törődik a beszélgetéssel.
Ha a másik nézi félre a tekintetét
Új ismerőssel beszélgetve arra következtethet, hogy untatja, ha a másik nem Ön felé néz. Ez azonban csak egy lehetséges magyarázat: lehet, hogy a válaszán gondolkodik, vagy éppen a környezetét figyeli. Ne változtassa meg a mondandóját vagy a beszélgetés tempóját egyetlen kétértelmű jelzés miatt.
Először azt figyelje meg, válaszol-e a kérdéseire, kapcsolódik-e a témához, és hagy-e teret a saját véleményének. Ha igen, nem kell külön foglalkoznia a tekintetével. Ha csak egyszavas válaszokat ad, elkalandozik, vagy újra meg újra másfelé fordul, rákérdezhet a helyzetre: „Most alkalmas az időpont?” vagy „Folytassuk inkább később?”
Hacsak nincs külön gyakorlati oka, kerülje az olyan felszólításokat, mint a „Nézzen rám, amikor beszélek Önnel”. Az ilyen kérés nyomást teremthet, miközben nem ad megbízható információt arról, hogy a másik érdeklődik-e.
Igazítsa a viselkedését az adott helyzethez
Ugyanaz a viselkedés különböző helyzetekben mást jelenthet. Fontos információk átadásakor érdemes meggyőződni arról, hogy a másik megértette-e a mondandónkat; kötetlen beszélgetésben erre kevésbé van szükség. Válassza ezért a beszélgetés céljához illő figyelemkifejezést.
| Helyzet | Mit érdemes kerülni | Mit próbálhat ki |
|---|---|---|
| Első találkozás | A kényszeredett, hosszan tartó szemkontaktust és a gyors ítélkezést | Rövid köszönést, oldott testtartást és egy közös témához kapcsolódó kérdést |
| Valaki egy problémáról mesél | Az értő figyelem nélküli, folyamatos bólogatást | Rövid összefoglalást, majd annak megkérdezését, hogy tanácsot szeretne-e vagy inkább csak azt, hogy meghallgassák |
| Munkahelyi megállapodás | Azt feltételezni, hogy a mosoly az egyetértés bizonyítéka | Szóban megerősíteni, ki teszi meg a következő lépést, és mikorra |
| Beszélgetés zajos helyen | Közelebb húzódni anélkül, hogy figyelembe venné a másik személyes terét | Nyugodtabb helyre menni, vagy megkérni a másikat, hogy ismételje meg |
| A másik a telefonját nézi | Azonnal érdektelenséggel vádolni | Megkérdezni, hogy sürgős dolga van-e, és megfelelőbb lenne-e egy másik időpont |
A táblázat nem mindenkire érvényes illemszabályok gyűjteménye, hanem segítség a reakció megválasztásához. Azt figyelje, mi segíti a kölcsönös megértést, ne csak azt, hogyan ellenőrizheti a gesztusokat.
Példa egy új emberekkel való találkozásra
Képzeljen el egy helyzetet: egy helyi egyesület találkozóján megismerkedik valakivel, aki nyugodtan beszél, de a kérdései közben gyakran az ablak felé néz. Ön egyre gyorsabban kezd beszélni, és közben elsiklik a válaszai fölött.
Másképp is folytathatja a beszélgetést. Lassít a saját tempóján, és rákérdez valamire abból, amit a másik éppen említett: „Azt mondta, közös rendezvényt szerveznek. Önnek mi a feladata benne?” A válasz alatt a szavakra figyel.
Néhány mondat után a beszélgetés természetesen áttérhet az esemény programjára, amely mindkettőjük előtt van. Ön erre néz, nem a másikra. Ha a beszélgetőpartnere is kérdez, a párbeszéd hosszú szemkontaktus nélkül is tartalmasan folytatódhat.
Ha viszont nagyon röviden válaszol, és újra meg újra az ajtó felé néz, mondhatja például: „Nem szeretném feltartani. Van még egy kis ideje?” Így udvariasan le is zárhatja a beszélgetést. Az udvariasság része az is, hogy teret hagyunk a másiknak a távozásra.
A figyelmet a távolság, a hang és a gesztusok is kifejezik
A szemkontaktus soha nem önmagában működik. Ha túl halkan beszél, és a másik nem hallja, segítőkészebb lehet kissé megemelni a hangját, mint hosszabban a szemébe nézni. Ha magyarázat közben sokat gesztikulál, figyeljen arra, hogy maradjon elég hely, nehogy véletlenül megüssön valakit.
Van, aki nevetés közben szívesen megérinti egy ismerőse vállát, másnak viszont kellemetlen az ilyen érintés. Ne tekintse az érintést automatikusan a közelség bizonyítékának, és nem is kell viszonoznia. Ha nem biztos benne, biztonságosabb megfelelő távolságot tartani, és a kimondott megállapodásra figyelni, nem pedig mosolyból következtetni a beleegyezésre.
Ha a másik sokat gesztikulál, Önnek nem kell hasonló energiára váltania. A nyugodt, témához illő válasz nem akadályozza a kommunikációt akkor sem, ha eltér a stílusuk. Egyiküknek sem kell átvennie a másik viselkedését.
Mikor jobb egyenesen kimondani, amit gondol
A nem verbális jelzések kiegészíthetik a beszélgetést, de nem mindig szüntetik meg a bizonytalanságot. Megállapodás vagy kellemetlenség esetén egy rövid mondat hasznosabb lehet, mint a másik szándékainak találgatása.
Például ezek a megfogalmazások segíthetnek:
- Ha zavarja a szemkontaktus: „Gondolkodás közben néha félrenézek, de figyelek arra, amit mond.”
- Ha eltereli a figyelmét a környezet: „Elég nagy itt a zaj. Menjünk egy kicsit odébb?”
- Ha nem biztos benne, hogy a másik ráér-e: „Most alkalmas Önnek, vagy beszéljünk inkább máskor?”
- Ha fontos a téma: „Szeretném ellenőrizni, hogy ugyanabban állapodtunk-e meg.”
- Ha nagyobb távolságra van szüksége: „Kényelmesebb lenne, ha egy kicsit távolabb állnánk egymástól.”
Ezek a mondatok nem minősítik a másik szándékait. Megfogalmaznak egy igényt, és megoldást is kínálnak.
Ha mindenkinek más a kapcsolódási módja
Nem mindenki ugyanúgy lát, érzékel vagy használja a tekintetét. Van, akinek a szemkontaktus segít összpontosítani, másnak viszont megnehezítheti a figyelmet. Látásbeli különbségek esetén a tekintet egyáltalán nem feltétlenül használható jelzésként. A társas szokások is eltérnek. Egyetlen viselkedésből ezért ne vonjon le következtetést valakinek a személyiségére vagy egészségi állapotára vonatkozóan.
Ha fontos Önnek a kölcsönös kommunikáció, egy idő után rákérdezhet a gyakorlati preferenciákra: „Szívesebben beszélget séta közben, vagy inkább üljünk le?” Ez tiszteletteljesebb, mint egy bizonyos tekintet kikényszerítése.
Nem minden helyzet oldható meg alkalmazkodással. Ha valaki többszöri, egyértelmű kérése ellenére sem tartja tiszteletben a távolságigényét, figyelmen kívül hagyja, hogy nem szeretné, ha megérintenék, vagy szándékosan megfélemlíti, akkor már nem a jelzések bizonytalan értelmezése a probléma. Ilyenkor fontosak az egyértelmű határok, és a körülményektől függően a kapcsolat lezárása vagy segítség kérése is.
Egy egyszerű próba a következő beszélgetéshez
A következő hétköznapi beszélgetésben egyetlen dolgot figyeljen meg: tud-e kapcsolódni a másik legutóbbi fontos mondatához anélkül, hogy a saját szemkontaktusának hosszát ellenőrizné? Figyelje meg, hogyan reagált arra, amit a másik mondott.
Ha igen, próbálkozzon ugyanezzel más helyzetekben is. Ha nem, gondolja végig, mi zavarta: a zaj, a fáradtság, a gyors tempó vagy az érzés, hogy valamilyennek kell mutatnia magát. Ennek megfelelően változtasson a beszélgetés körülményein, ne feltétlenül a személyiségén. A jó eredmény nem a tökéletes szemkontaktus, hanem az a pillanat, amikor két ember valamivel pontosabban érti egymást.
