Egy családtag egyszer megmutatja, hogyan fizessen be egy számlát, csatoljon fényképet egy üzenethez, vagy foglaljon időpontot az interneten. Akkor minden világosnak tűnik. Két héttel később azonban ugyanott áll a képernyő előtt, és már nem emlékszik, mi következett a második lépés után. Nem azért, mert ne tudná megtanulni a technológia használatát, hanem mert azóta nem gyakorolta a folyamatot.
Az ismétlődő digitális feladatoknál sokat segíthet egy egyszerű megoldás: készítsen rövid, a saját szavaival megírt útmutatót. Ez nem helyettesíti a hivatalos tájékoztatást vagy a biztonsági szabályokat. Arra szolgál, hogy felidézze a már megismert lépéseket, így nem kell minden apróságnál elölről kezdenie.
Olyan feladathoz készítsen útmutatót, amelyet valóban használ
Nincs sok értelme a telefon több tucat funkcióját feljegyezni csak azért, mert léteznek. Kezdje azokkal a feladatokkal, amelyek rendszeresen előfordulnak az életében, és amelyeket önállóbban szeretne elvégezni.
Ilyen lehet például:
- időpontfoglalás egy weboldalon vagy alkalmazásban,
- fénykép küldése családtagnak vagy ismerősnek,
- utazási lehetőségek keresése,
- egy megszokott számla befizetése az Ön által már használt szolgáltatásban,
- csatlakozás videóhíváshoz,
- egy adott beállítás megkeresése a telefonon.
Minél pontosabban nevezi meg a feladatot, annál hasznosabb lesz az útmutató. „A telefon használata” túl tág cím. „Fénykép küldése üzenetben” viszont egyértelműen megmondja, mit szeretne elvégezni.
Tanulás közben jegyzeteljen, ne egy órával később
Amikor valaki megmutat egy új folyamatot, könnyű azt gondolni, hogy emlékezni fog rá. A képernyőn minden logikusnak látszik, hiszen éppen látja a következő lépést. Később azonban éppen azok az apró részletek merülhetnek feledésbe, amelyek fontosak voltak.
Ezért már tanulás közben írja le a lépéseket. Minden fontos művelet után álljon meg, és röviden fogalmazza meg, mit tett. Ha valaki segít, kérje meg, hogy ne kattintson túl gyorsan, és hagyja, hogy Ön végezze el a műveleteket.
A „aztán megnyitom a beállításokat” helyett hasznosabb lehet így fogalmazni: „A főképernyőn megkeresem a Beállítások ikont, majd megnyitom.” Nem kell műszakilag tökéletesnek lennie a jegyzetnek. Az a fontos, hogy néhány hét múlva is értse, mit írt le.
Minden lépésben legyen művelet és tájékozódási pont
Az olyan útmutató, amely csak annyit mond, hogy „kattintson tovább, erősítse meg, majd válassza ki a lehetőséget”, később nehezen használható. Nem derül ki belőle, hol tart, és mit kell keresnie a képernyőn.
Az egyes lépéseket érdemes két részből álló módon feljegyezni:
- Mit teszek: megnyitom, kiválasztom, beírom, ellenőrzöm vagy megerősítem.
- Mi alapján tájékozódom: a gomb, a menüpont, az ikon vagy a képernyő neve.
Például: „Megnyitom az Üzeneteket. Kiválasztom a címzett nevét. Az üzenetmező mellett megkeresem a fénykép hozzáadására szolgáló ikont. Kiválasztom a képet, majd küldés előtt ellenőrzöm, hogy a megfelelő fénykép van-e kijelölve.”
Az ilyen útmutató nemcsak azt mondja meg, mire koppintson. Abban is segít, hogy felismerje, jó helyen jár-e még.
Válassza külön a szokásos lépéseket és a biztonsági ellenőrzést
Bizonyos feladatoknál nem elég tudni, hová kell kattintani. Azt is fontos tudni, mikor kell inkább megállni. Ez különösen igaz fizetésnél, vásárlásnál, bejelentkezésnél vagy olyan üzeneteknél, amelyek személyes adatokat kérnek.
| Az útmutató része | Mit tartalmaz | Példa |
|---|---|---|
| Szokásos folyamat | Az ismert feladathoz tartozó lépések | Bejelentkezés, szolgáltatás kiválasztása, adatok ellenőrzése |
| Ellenőrzési pont | Az a hely, ahol továbblépés előtt megáll | Ellenőrzöm a címzett nevét és az összeget |
| Megállási szabály | Olyan helyzet, amikor nem folytatja automatikusan | Az üzenet olyan adatot kér, amelyet általában nem szoktam megadni |
A megállási szabály lehet egészen egyszerű: „Ha a képernyő jelentősen eltér a megszokottól, vagy szokatlan adatot kér, semmit nem erősítek meg, amíg nem ellenőriztem, mi történik.”
A jelszavakat ne ugyanabba az útmutatóba írja
A folyamat leírása és a bejelentkezési adatok két külön dolog. Ha digitális feladathoz készít útmutatót, nem kell beleírnia a jelszavát, PIN-kódját vagy más bizalmas adatát csak azért, hogy minden egy helyen legyen.
Feljegyezheti például, hogy „bejelentkezem a saját adataimmal”, de a titkos adatokat az erre kijelölt, biztonságos módon tárolja. Így az útmutatót nyugodtan megmutathatja annak, aki segít a folyamatban, anélkül, hogy a hozzáférési adatait is felfedné.
Kérje meg a családtagját, hogy Ön kattintson
A leggyorsabb segítség gyakran úgy néz ki, hogy valaki elveszi a telefonját, mindent elintéz, majd visszaadja a készüléket. A probléma megoldódik, a szükséges készség azonban a segítőnél marad.
Ha szeretné megtanulni a feladatot, kérjen másfajta segítséget: a másik ember mondja meg, mit keressen, de a lépéseket Ön végezze el. Ha valamit nem talál, először írja körül a segítő, hol van az adott elem, és csak utána avatkozzon be közvetlenül.
Mondhatja például: „Kérlek, ne kattints helyettem. Mutasd meg, hol keressem, én pedig rögtön feljegyzem.” Így a segítség nemcsak egyetlen problémát old meg, hanem az önállóságot is gyakoroltatja.
Példa időpontfoglalásra
Képzelje el, hogy egy olyan weboldalon tanul időpontot foglalni, amelyet csak évente néhányszor használ. Ahelyett, hogy az emlékezetére hagyatkozna, készít egy rövid útmutatót.
- Megnyitom a szolgáltatás megszokott weboldalát. Ellenőrzöm, hogy valóban azt az oldalt használom-e, amelyet ismerek.
- Megkeresem az időpontfoglalás lehetőségét. Az „Időpontfoglalás”, „Foglalás” vagy „Időpont” feliratot keresem.
- Kiválasztom a szolgáltatás típusát. Továbblépés előtt ellenőrzöm, hogy a megfelelő lehetőséget választottam-e.
- Kiválasztom a dátumot és az időpontot. Megnézem, hogy valóban megfelel-e nekem.
- Megadom a szükséges adatokat. Nem írok be semmi fölöslegeset csak azért, mert egy ismeretlen ablak kéri.
- Megerősítés előtt ellenőrzöm az összefoglalót.
- Megvárom a visszaigazolást. Ha a szolgáltatás általában visszaigazolást küld, ellenőrzöm, hogy megérkezett-e.
Az útmutatónak nem kell minden képernyőt pontosan leírnia. Azokat a tájékozódási pontokat idézze fel, amelyek segítenek megismételni a folyamatot, és észrevenni, ha valami eltér a megszokottól.
Jegyezze fel, mit tegyen, ha megváltozik a képernyő
Az alkalmazások és weboldalak idővel változnak. A gomb máshová kerülhet, egy menüpont neve módosulhat, vagy új lépés jelenhet meg. Ha arra számít, hogy a személyes útmutatója örökre változatlan marad, az első módosítás könnyen elbizonytalaníthatja.
Ezért írjon a jegyzet végére egy ilyen mondatot: „Ha a lépések nem egyeznek a képernyővel, nem próbálom mindenáron ugyanazt megkeresni. Először ellenőrzöm, hogy megváltozott-e a szolgáltatás.”
Ezután kérheti egy családtag, a hivatalos súgó vagy más megbízható segítség támogatását. Ha sikerült megoldani a változásból adódó problémát, frissítse az útmutatót. Az útmutató gyakorlati segédeszköz, nem változtathatatlan előírás.
Különítse el a folyamat hibáját a szolgáltatás problémájától
Ha valami nem működik, nem feltétlenül az Ön lépéseiben van a hiba. Lehet, hogy a szolgáltatás átmenetileg nem érhető el, megszakadt az internetkapcsolat, vagy a készülék a megszokottól eltérően reagál.
Mielőtt tízszer újra végigpróbálná a lépéseket, tegye fel magának ezt a három kérdést:
- A megfelelő weboldalon vagy alkalmazásban vagyok?
- Az internet és a készülék a megszokott módon működik?
- A szolgáltatás újbóli megnyitása után is ugyanaz a probléma jelentkezik?
Ha a probléma továbbra is fennáll, célszerűbb lehet segítséget kérni, mint találomra próbálkozni. A jó digitális készség nem csupán azt jelenti, hogy képes továbblépni. Ahhoz is hozzátartozik, hogy tudja, mikor kell megállni.
Használja az útmutatót az önállóság gyakorlására
Miután elkészítette az útmutatót, próbálja meg még egyszer elvégezni a feladatot segítség nélkül. Legyen kéznél a jegyzet, de ne próbálja kívülről megtanulni. A cél az, hogy eligazodjon benne.
Az ismétlés során jelölje meg:
- melyik lépés volt egyértelmű,
- hol bizonytalanodott el,
- melyik szót vagy ikont nem találta,
- melyik ellenőrzési pont adott nagyobb biztonságérzetet.
Ezután rövidítse vagy pontosítsa az útmutatót. Ha az első három lépés már automatikusan megy, nem szükséges mindegyiket részletesen leírnia. A nehéz részt viszont kiegészítheti pontosabb magyarázattal.
Inkább legyen öt hasznos útmutatója, mint egy vastag füzete
Ha mindent feljegyez, újabb nehézség merülhet fel: olyan hosszú lesz a gyűjtemény, hogy semmit sem talál meg benne. Készítsen inkább egy kis gyűjteményt azokról a feladatokról, amelyeket valóban használ.
Lehetnek külön lapjai vagy jegyzetei például „Videóhívás”, „Fénykép küldése üzenetben”, „Időpontfoglalás”, „Utazási lehetőségek” és „Szokásos online fizetés” címmel. Mindegyikben csak a szükséges lépések, ellenőrzési pontok és megállási szabályok szerepeljenek.
Időről időre nézze át, melyik útmutatóra van még szüksége. A régi folyamatot dobja ki, vagy jelölje meg elavultként, hogy később ne vezesse félre.
Kezdje azzal a feladattal, amelyet legutóbb másra bízott
Ha nem tudja, melyik útmutatót készítse el először, gondoljon arra a legutóbbi digitális feladatra, amelynél azért hívott fel egy családtagot, mert nem emlékezett a lépésekre.
A következő alkalommal végezzék el együtt. Ön kattintson, a másik ember magyarázzon, Ön pedig jegyezze fel a fontos lépéseket. Ezután próbálja meg egyszer egyedül is.
Így a digitális jártasság nem egy homályos célt jelent, például azt, hogy „jobban kell értenem a technológiához”. Hanem egy konkrét feladatot, amelynek a lépéseit sikerült rögzítenie és megértenie, hogy legközelebb önállóbban végezhesse el.