A kamasz éppen online versenyen játszik, amikor a szülei megkérik valamire; egy barátja az utolsó pillanatban kér segítséget, vagy a társaság olyasmit javasol, amit nem érez helyesnek. Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy a felelősség egyszerűen engedelmességet, segítségnyújtást vagy az elvárások teljesítését jelenti. A felelős döntés ennél összetettebb: része, hogy valaki felismerje a saját vállalásait és határait, mérlegelje a lehetséges következményeket, és átgondolja, milyen értékek forognak kockán.
Nem az a cél, hogy a fiatal mindig igent mondjon. Sokkal hasznosabb, ha meg tudja indokolni, miért tesz meg valamit, miért mond nemet, vagy miért ajánl más megoldást, majd vállalja a döntésével járó, arányos következményeket.
A felelősség ott kezdődik, amit valóban vállaltál
Nem minden kérés egyformán kötelező. Ha a kamasz előre megígérte, hogy egy adott időpontig elintéz valamit, az vállalás. Ha valaki előzetes megállapodás nélkül kér tőle segítséget, nagyobb szabadsága van mérlegelni, hogy belefér-e.
Döntés előtt érdemes három kérdést feltenni:
- Megígértem? Ha igen, van okom változtatni a vállalásomon?
- Kötelességről van szó, vagy csak egy plusz kérésről?
- Mi történik, ha most nem teszem meg?
Így elválik egymástól a felelősség és az automatikus engedelmesség. A kamasz megtanulja, hogy a vállalásait komolyan kell venni, de mások minden kívánsága nem válik automatikusan az ő kötelességévé.
A másik segítése mellett is lehetnek határaid
Előfordulhat, hogy egy barát segítségre szorul, mert megfeledkezett egy iskolai projektről. A kamasznak azonban nem kell feladnia a saját teendőit azért, hogy teljesen helyrehozza más hibáját.
A segítségnyújtás például így is hangozhat: „Megmutatom, hogyan oszd be a feladatot, és elküldöm, amim már megvan. De az egész projektet nem tudom megcsinálni helyetted.”
Ez a válasz egyszerre fejezi ki a segítőkészséget és a saját vállalások tiszteletét. A segítség nem felelős, ha közben az ember elhanyagolja mindazt, amiért maga felel.
A megállapodás módosítható, de ne szó nélkül
Képzeljük el, hogy a szülők megkérik a kamaszt, intézzen el valamit, ő viszont éppen olyan tevékenységbe kezdett, amelyet nehéz félbehagyni. Két véglet kínálkozik: mindent azonnal félredobni, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni a kérést.
Van köztes megoldás is: meg lehet beszélni az időzítést. Például: „Befejezem ezt a kört húsz perc múlva, aztán elintézem. Jó így, vagy azonnal szükséged van rá?”
Ilyenkor a felelősség abban mutatkozik meg, hogy a kamasz nem tűnik el a megállapodásból, hanem kezdeményezi annak pontosítását. Ha a feladat sürgős, lehet, hogy abba kell hagynia a játékot. Ha nem az, a halasztás teljesen ésszerű lehet.
Nem minden szabálynak azonos az erkölcsi súlya
Kamaszkorban természetes, hogy a fiatal feszegeti a szabályok határait. Fontos azonban különbséget tenni aközött, hogy egy szabály a biztonságot vagy a méltányosságot védi, illetve inkább szervezési célt szolgál.
Ha valaki csal egy feladatnál, vagy a saját javára használ ki egy jegybejegyzési hibát, nem csak azt érdemes kérdezni: „Kiderül?” Hasznosabb végiggondolni, kire hat a döntés, és milyen értéket véd a szabály.
| Helyzet | Kérdés a döntéshez |
|---|---|
| A szabály a méltányosságot védi | Más kárára jutok előnyhöz? |
| A szabály a biztonságot védi | Veszélybe sodorhat valakit, ha megszegem? |
| A szabály szervezési jellegű | Lehet más megoldásról megállapodni anélkül, hogy bárkit kár érne? |
| A szabály igazságtalannak tűnik | Titkos megkerülés helyett nyíltan is szóvá tehetem? |
Az őszinteség különösen akkor számít, ha nincs büntetés
Ha valószínűleg senki sem venné észre a szabályszegést, az jó próba arra, milyen belső mércét követ valaki. Ha a helyes viselkedés egyetlen oka a lebukástól való félelem, akkor a döntés főként külső ellenőrzésen alapul.
A kamasz ezekkel a kérdésekkel gondolhatja végig a helyzetet:
- Elfogadhatónak tartanám ezt a döntést, ha tudna róla valaki, akit tisztelek?
- Másokkal szemben is méltányos az eredmény?
- Azt szeretném, hogy ugyanez a szabály másokra is érvényes legyen?
- Milyen szokást alakítok ki ezzel a döntéssel a jövőre nézve?
Ezek a kérdések nem adnak automatikus választ minden dilemmára, de segítenek a büntetés helyett a személyes felelősségre irányítani a figyelmet.
A kortársak nyomása nem változtatja beleegyezéssé a nemet
Ha a társaság olyasmit javasol, amit a kamasz nem tart helyesnek, érezheti úgy, hogy azért kell belemenni, hogy ne lógjon ki. A felelős döntés azonban nem azt jelenti, hogy bármi áron meg kell őrizni a helyünket a csoportban.
Hasznos három lépésben gondolkodni:
- Fogalmazza meg az álláspontját: „Ez nekem nem komfortos.”
- Próbáljon hatni a helyzetre: javasoljon mást, vagy mondja el, miért ellenzi az ötletet.
- Döntse el, részt vesz-e: ha a társaság nem változtat, utasítsa vissza a részvételt.
A helyzetből való kilépés nem feltétlenül jelenti a barátok elárulását. Néha ez a módja annak, hogy valaki megtartsa a saját határait anélkül, hogy irányítani próbálná a többieket.
A felelősség nem mindig a többség választását jelenti
Ha a kamasznak egy közös programról kell döntenie, könnyen hiheti azt, hogy a legfelelősebb választás automatikusan az, amit a többség akar. A többség véleménye fontos szempont, de nem az egyetlen.
Egy osztálykirándulásnál az árat, a megközelíthetőséget és a biztonságot is érdemes figyelembe venni, valamint azt, hogy valamelyik lehetőség kizár-e egyeseket a részvételből. Van, amikor a szavazás a megfelelő megoldás, máskor kompromisszumra vagy több reális lehetőség közötti választásra van szükség.
A felelős döntés figyelembe veszi az érintetteket, de nem feltétlenül elégít ki mindenkit.
A harmadik lehetőség nem feltétlenül kibúvó
Ha a szülők két programot ajánlanak, de egyik sem vonzó a kamasznak, gondolhatja úgy, hogy felelősségből vita nélkül el kell fogadnia valamelyiket. Pedig néha teljesen helyénvaló egy harmadik lehetőséget javasolni.
A megfogalmazás számít. A „Egyikhez sincs kedvem” lezárja a beszélgetést. Az viszont, hogy „Egyik megoldás sem igazán jó nekem. Kipróbálhatnám inkább ezt, ha ugyanazt a célt érem el vele?”, már konkrét javaslatot tesz.
Az alternatívák egyeztetése azért fontos, mert megtanítja a kamasznak, hogy a felelősség és az önállóság nem zárja ki egymást.
Nagyobb feladat előtt tisztázni kell, mivel jár
Egy csapat vezetése lehetőségnek és jelentős tehernek is tűnhet. Az automatikus igen nem feltétlenül bátrabb, mint az átgondolt döntés.
Érdemes előbb tisztázni:
- Pontosan miért leszek felelős?
- Mennyi időt igényel a feladat?
- Mit bízhatok másokra?
- Ki segít, ha probléma adódik?
- Miről kell lemondanom, ha vállalom?
Ezek a kérdések nem a gyengeség jelei. Segítenek elkerülni, hogy valaki úgy vállaljon el egy feladatot, hogy nem tudja pontosan, mekkora terhet jelent.
A diákmunkánál is különbség van a kényelmetlenség és a rossz döntés között
Nem kell minden hasznos tapasztalatnak szórakoztatónak lennie. Ugyanakkor nem szükséges minden lehetőséget elfogadni pusztán azért, hogy a kamasz bebizonyítsa, mennyire felelősségteljes.
Diákmunka esetén érdemes mérlegelni:
- Mit tanulhatok belőle?
- Mik a feltételek és az elvárások?
- Csak azért nem tetszik, mert nem szórakoztató, vagy valóban nem megfelelő nekem?
- Módosítható a feladatkör?
- Mit nyerek és mit veszítek, ha nemet mondok?
Így a kamasz azt is megtanulja, hogy a felelősség nem verseny arról, ki viseli el a legtöbb kényelmetlenséget.
A döntés következményeit is vállalni kell
A döntés nem ér véget azzal, hogy a kamasz választ. Ha elhalaszt egy feladatot, kevesebb ideje maradhat másra. Ha nemet mond a társaságnak, lehet, hogy meg kell indokolnia az álláspontját. Ha vállalja a csapat vezetését, a közös eredményért is felelősséget kell vállalnia.
Egy felnőtt így segíthet: „Ha ezt választod, milyen következményt vagy kész vállalni?”
Ez a kérdés a választásról annak árnyoldalaira irányítja a figyelmet. A felelősség leginkább abban mutatkozik meg, hogy valaki vállalja saját döntése előre látható következményeit.
Hogyan beszéljünk a felelősségről kioktatás nélkül
A felnőttek gyakran szeretnék egy „Hiszen egyértelműen ez a helyes” mondattal gyorsan lezárni a helyzetet. A kamasz így megtanulhatja a kívánt választ, de nem tanulja meg, hogyan jusson el hozzá.
Hasznosabb közösen végiggondolni néhány kérdést:
- Mi a valódi kötelességed ebben a helyzetben?
- Kire lesz hatással a döntésed?
- Milyen szabály vagy érték forog kockán?
- Van más lehetőséged az igenen és a nemen kívül?
- Milyen következménye lesz az egyes választásoknak?
- Melyik következményt vagy kész vállalni?
Az ilyen beszélgetés teret ad az önálló mérlegelésnek, de nem választja külön a szabadságot a következményektől. A kamasz fokozatosan megtanulja, hogy a felelősség nem vak parancsteljesítés, hanem tudatos döntés, az indokok világos közlése és a választás következményeinek vállalása.
