Egy szakmai rendezvényen valaki megkérdezi, mivel foglalkozik. Tudja, hogy érdemes lenne megemlítenie egy sikeres projektjét, de rögtön megszólal a belső hang: nem akarok dicsekedni. Ezért túl általánosan válaszol, a másik fél pedig nem tudja meg, miben jártas, és a beszélgetés hamarabb véget ér, mint kellene.
A szakmai kapcsolatokban az önbemutatás természetes része a kommunikációnak. Nem az a kérdés, hogy beszél-e az eredményeiről, hanem az, hogyan helyezi őket összefüggésbe, és mit segít megérteni velük a másiknak. Nem az a cél, hogy fontosnak tűnjön, hanem hogy elegendő információt adjon egy tartalmas beszélgetéshez.
A dicsekvés és a szakmai önbemutatás nem ugyanaz
A dicsekvés rendszerint az ember saját magáról alkotott értékítéletét hangsúlyozza. A szakmai önbemutatás ezzel szemben olyan tapasztalatot, eredményt vagy munkamódszert ír le, amely az adott helyzetben releváns. A szavak közötti különbség apró lehet, a beszélgetésre gyakorolt hatás viszont jelentős.
| Megközelítés | Példa | Milyen benyomást kelthet |
|---|---|---|
| Önmagunk minősítése | Az ilyen projektekben én vagyok az egyik legjobb | A saját különlegesség kerül előtérbe |
| Tapasztalat bemutatása | Az elmúlt évben három hasonló projektet vezettem | A másik fél konkrét képet kap a tapasztalatról |
| Homályos lekicsinylés | Sok mindennel foglalkozom, semmi különössel | Nem derül ki, mihez ért valójában |
| Konkrét hozzájárulás | A projektben az új folyamat bevezetéséért feleltem | A beszélgetés természetesen folytatódhat további kérdésekkel |
Nem kell sikeresnek neveznie magát. Sokszor elég megfogalmazni, min dolgozott, mi valósult meg, és miért vállalt felelősséget.
Induljon ki abból, mi fontos a másiknak
Az első találkozáskor nem szükséges bemutatnia a teljes szakmai önéletrajzát. Hasznosabb egy olyan tapasztalatot választani, amely kapcsolódik a beszélgetés témájához.
Ha például egy logisztikai területen dolgozó emberrel beszélget, nem kell felsorolnia minden munkahelyi eredményét. Elég megemlítenie egy projektet, amelyben hasonló problémát oldott meg. Ha a másik fél csapatot vezet, releváns lehet az a tapasztalata, amelyet egy folyamat bevezetése vagy emberek összehangolása során szerzett.
Tegye fel magának a kérdést: melyik információ segít a másiknak megérteni, miért érdemes folytatni ezt a beszélgetést?
Használja a feladat, eredmény, tanulság egyszerű hármasát
Ha nehezen beszél természetesen az eredményeiről, segíthet egy rövid, könnyen követhető szerkezet. Nem kell hosszú történetet elmesélnie, három elem is elegendő:
- Feladat: mi tartozott a felelősségi körébe, vagy milyen problémát kellett megoldania.
- Eredmény: mit sikerült elérni vagy javítani.
- Tanulság: mit vitt magával a tapasztalatból, és mit tud ma jobban csinálni.
Ahelyett, hogy azt mondaná: „Egy nagyon sikeres projektet vezettem”, fogalmazhat így: „Egy kisebb csapatban koordináltam egy új rendszer bevezetését. Sikerült úgy átállnunk az új folyamatra, hogy a működés nem szakadt meg, és azóta különösen figyelek arra, hogy a változás előtt megfelelően felkészítsük az érintetteket.”
Így nem pusztán az érdemeit sorolja fel. A tapasztalat mellé önreflexió is társul, a másik félnek pedig több lehetősége lesz kapcsolódni a témához.
Ne érezze kötelességének, hogy lenyűgözően beszéljen
Az önbemutatással kapcsolatos bizonytalanság gyakran akkor erősödik fel, amikor úgy érezzük, mindenáron hatást kell gyakorolnunk. Ilyenkor két véglet jelenhet meg: vagy eltúlozzuk az eredményeinket, vagy inkább egyáltalán nem beszélünk róluk.
Hasznosabb, ha egyszerűbb célt tűz ki maga elé: legyen érthető és konkrét. A beszélgetőpartnernek nem kell csodálnia a karrierjét. Azt kell tudnia, ki Ön, mivel foglalkozik, és van-e közös témájuk.
A konkrétumok hitelesebbek a nagy jelzőknél
Az olyan kifejezések, mint a sikeres, kivételes, kiemelkedő vagy forradalmi, önmagukban keveset mondanak. A networking során többnyire hasznosabb megnevezni, mit csinált, vagy milyen eredményt ért el.
Például:
- a „nagyon tapasztalt vezető vagyok” helyett mondja el, milyen csapatokat vagy projekteket vezetett,
- a „remek kapcsolataim vannak” helyett említse meg, milyen szakmai közegben mozog régóta,
- a „nagy projekteken dolgozom” helyett röviden írja le a projekt típusát és a saját szerepét,
- a „változásmenedzsment-szakértő vagyok” helyett mondja el, milyen változást kezelt.
A konkrét fogalmazásnak van még egy előnye: a másik fél maga ítélheti meg a tapasztalata értékét, anélkül, hogy Ön erre próbálná rávenni.
Beszéljen a tapasztalata határairól is
A szakmai önbemutatásnak nem kell kizárólag pozitív eredmények felsorolásából állnia. Hitelesen hangozhat az is, ha elmondja, mit nem csinált még, vagy melyik területen van kevesebb tapasztalata.
Például: „Ezt a területet inkább kisebb projekteken ismertem meg. Egy nagyszabású bevezetéshez még szükségem lenne néhány műszaki részlet pontosítására.” Ez nem feltétlenül csökkenti az értékét. Ellenkezőleg: segít a másiknak pontosabban felmérni, hol húzódik a tényleges tapasztalatának határa, és hol kezdődik a bizonytalanság.
A szakmai kapcsolatokban a hosszú távú hitelesség gyakran többet ér, mint egyetlen erős benyomás.
A bemutatkozás után fordítsa vissza a figyelmet a másikra
A beszélgetés főként akkor tűnhet dicsekvésnek, ha hosszú ideig csak az egyik félről szól. Miután röviden elmondta a saját tapasztalatát, tegyen fel természetes módon egy kérdést a másiknak is.
Például így folytathatja:
- „Önöknél hogyan oldják meg ezt?”
- „Hasonló projekteknél mi okozza a legnagyobb nehézséget?”
- „Foglalkoznak mostanában ezzel a témával?”
- „Mi vált be Önöknek ennél a megközelítésnél?”
Így az önbemutatás párbeszéddé válik. Nem egyoldalú bizonygatásról szól, hanem a közös kapcsolódási pont megtalálásáról.
Példa egy networkingrendezvényről
Képzelje el, hogy egy szakmai rendezvényen olyan emberrel beszélget, aki egy olyan cégnél dolgozik, amellyel később szívesen működne együtt. Megkérdezi, mivel foglalkozik.
A túl általános válasz így hangozhat: „Projektmenedzsmenttel foglalkozom.” A túl erőltetett változat pedig: „Nagyon jó projektmenedzser vagyok, és rengeteg sikeres projekt van mögöttem.”
Kiegyensúlyozottabb válasz lehet: „Olyan projekteket vezetek, amelyekben belső folyamatok változnak, és több csapat munkáját kell összehangolni. Az elmúlt évben főként új eljárások bevezetésével foglalkoztam úgy, hogy közben a napi működés zavartalan maradjon. Önöknél hogyan szervezik az ilyen változásokat?”
Néhány mondatban megjelenik a szakértelem, a tapasztalat és egy olyan téma is, amely továbbviheti a beszélgetést. Nincs szükség arra, hogy saját magát minősítse.
Három tapasztalatot készítsen elő, ne betanult monológot
Ha bizonytalannak érzi magát networkinghelyzetben, segíthet a felkészülés. Ne egy tökéletesen begyakorolt beszédet készítsen, hanem tartson észben három rövid tapasztalatot, amelyeket a helyzethez igazíthat.
Válasszon például:
- Egy projektet, amelyre büszke: mert megmutatja az egyik erősségét.
- Egy problémát, amelyet megoldott: mert rávilágít a gondolkodásmódjára.
- Egy helyzetet, amelyből tanult: mert megmutatja az önreflexióra és fejlődésre való képességét.
Próbálja meg mindegyiket három-négy mondatban összefoglalni. Nem kell szó szerint elmondania őket; elég, ha tisztában van a lényegükkel.
Mit érdemes elkerülni az önbemutatás során
Még a jó mondanivaló is kellemetlenül hathat, ha nem veszi figyelembe a helyzetet. Különösen ezekre a hibákra figyeljen:
- Túl hosszú monológ: ha a másik félnek nincs lehetősége reagálni, a beszélgetés előadássá válik.
- Másokkal való összehasonlítás: saját értékét nem kell azzal bizonyítania, hogy lekicsinyli a kollégáit vagy a versenytársait.
- Kontextus nélküli eredmények: a címek és projektek felsorolása nem feltétlenül kapcsolódik az aktuális témához.
- Saját szerepének eltúlzása: csapatmunka esetén érdemes megnevezni, miért Ön felelt, és mi volt a közös munka eredménye.
- Álszerénység: a saját munka lekicsinylése éppolyan természetellenes lehet, mint a túlzott dicsekvés.
Ha kényelmetlen az önbemutatás, kezdje kisebb lépéssel
Nem kell egyik napról a másikra olyanná válnia, aki habozás nélkül bárkit megszólít a teremben. Ha kellemetlennek érzi a szakmai bemutatkozást, kezdje kisebb tétű helyzetekkel.
Gyakorolhatja a rövid bemutatkozást egy másik részlegen dolgozó kollégával, egy kisebb szakmai találkozón vagy egy előadás utáni kötetlen beszélgetésben. Nem az a cél, hogy többet beszéljen magáról, hanem hogy pontosabban beszéljen a munkájáról.
Idővel észreveszi, mely megfogalmazások illenek Önhöz, és melyek keltik azt az érzést, mintha idegen szerepet játszana. Ez is hasznos visszajelzés.
A jó szakmai kapcsolatok nem egyetlen erős benyomáson múlnak
Az első bemutatkozás elindíthat egy beszélgetést, a hosszú távú szakmai kapcsolat azonban további kommunikációra, megbízhatóságra és kölcsönös érdeklődésre épül. Ezért nem kell az első öt percbe belesűrítenie mindent, amit valaha elért.
Ha a beszélgetés folytatódik, később más tapasztalatokról is szó eshet. Ha nem alakul tovább, még az eredmények tökéletesen előkészített felsorolása sem feltétlenül teremt értékes kapcsolatot.
A következő alkalommal próbálja ki ezt az egyszerű módszert: egy releváns tapasztalat, egy konkrét eredmény és egy kérdés a másik félnek. Így a beszélgetés szakmai, természetes és kölcsönös maradhat.
