A készség nem ugyanaz, mint a tudás
A készség nem ugyanaz, mint a tudás
Meghallgat egy előadást az aktív figyelemről. El tudja magyarázni, miért fontos, hogy ne vágjunk mások szavába. A következő megbeszélésen azonban már az első mondat után a kollégája véleményét kezdi cáfolni. A tudás megvan, de az alkalmazása még nem megbízható készség. A különbség akkor mutatkozik meg, amikor egy helyzetben tenni, dönteni vagy mondani kell valamit, gyakran nyomás alatt.
A gyakorlati készséget megfigyelhető cselekvésként határozza meg. Ahelyett, hogy azt mondaná: „Jobban szeretnék kommunikálni”, fogalmazzon így: „Végighallgatom a kérdést, röviden összefoglalom, és csak utána válaszolok.” Ezt a viselkedést gyakorolni és értékelni is lehet. Ha túl általános célt választ, nem fogja tudni, pontosan mit gyakoroljon, és hogyan ismerje fel a fejlődést. Ráadásul ugyanaz a képesség az egyik helyzetben jól működhet, egy másikban viszont bizonytalannak bizonyulhat.
A készségeknél három szintet különböztessen meg: értem a módszert, nyugodt körülmények között végre tudom hajtani, és valódi helyzetben is alkalmazni tudom. Az utóbbihoz szükség lehet zavaró tényezők, időnyomás vagy váratlan ellenvetések melletti gyakorlásra is. Nehezítse azonban fokozatosan a feladatot. Ha rögtön a legnehezebb helyzettel kezdi, az eredmény talán többet árul el a stresszről, mint magáról a képességről.
Válasszon egy olyan tudást, amelyet már jól ismer, de nem alkalmaz következetesen. Írjon egy mondatot, amely így kezdődik: „Akkor bizonyítom a készségemet, amikor…” Ezután képzeljen el egy valós helyzetet, amelyben kipróbálhatja. A tanulás akkor kezd képességgé válni, amikor konkrét cselekvés formáját ölti.