Ha valaki beszélgetés közben túl közel áll hozzánk, hátrébb léphetünk. De mi történik, ha ő is utánunk mozdul? Szeretnénk tovább figyelni rá, a közelség mégis zavaró, és már inkább erre összpontosítunk, mint arra, amit mond. Ilyenkor segíthet, ha a mozdulatot egy rövid, világos kéréssel egészítjük ki.
A nagyobb személyes tér kérése egészen hétköznapi helyzetekben is szóba kerülhet: egy asztalnál, a folyosón vagy egy társasági eseményen. Megfogalmazhatjuk, mekkora távolságra van szükségünk, miközben a beszélgetést is folytatjuk. Nem kell eldöntenünk, miért áll közel a másik, vagy mi a szándéka.
Mondjuk el, min szeretnénk változtatni
Először gondoljuk végig, mi segítene az adott helyzetben: ha egy kicsit arrébb húzódnánk, az asztal másik oldalára ülnénk, vagy tágasabb helyen beszélgetnénk. Ha mi magunk nem tudunk kényelmesen odébb menni, közvetlenül is megkérhetjük a másikat, hogy lépjen hátrébb.
A hasznos kérés konkrét változást nevez meg. Például: „Kérem, lépjen egy kicsit hátrébb, több helyre van szükségem.” Ismerősnek mondhatjuk így is: „Inkább ide ülök, így kényelmesebb lesz beszélgetni.” A másik ebből megtudja, hogyan tud alkalmazkodni hozzánk.
A kérés megfogalmazásakor maradjunk a saját igényünknél. A „Nem látja, hogy kellemetlenül közel áll?” minősíti a másikat. Az „Nekem kényelmesebb, ha nagyobb távolságot tartunk” a beszélgetés körülményeire összpontosít. Ez nem garantálja, hogy a másik úgy reagál, ahogyan szeretnénk, de világossá teszi, min változtatnánk.
Nem kell centiméterben meghatároznunk a távolságot, vagy bizonygatnunk, hogy másoknak is szükségük lenne rá. Mutathatunk arra a helyre, ahová át szeretnénk állni, vagy kérhetünk egy kis hátralépést. Utána jelezhetjük, hogy így megfelelő-e nekünk a távolság.
A mozdulatot egészítsük ki egy rövid mondattal
Előfordulhat, hogy a másik észre sem veszi, hogy hátrébb lépünk, vagy másként értelmezi a mozdulatot. Ha konkrét változást szeretnénk, mondjuk ki szavakkal is. Ha van lehetőségünk odébb menni, próbáljuk ki ezt az egyszerű lépéssort:
- Változtassunk a helyzetünkön. Álljunk vagy üljünk olyan helyre, ahol elegendő tér áll rendelkezésünkre. Ha erre nincs mód, kezdjük rögtön azzal, hogy megkérjük a másikat, lépjen hátrébb.
- Nevezzük meg, mi lenne kényelmes. Például: „Itt maradok, beszélgetés közben egy kicsit több helyre van szükségem.”
- Térjünk vissza a témához. Ha folytatni szeretnénk, mondhatjuk: „A határidő módosítását említette. Mi változott pontosan?”
Úgy mondjuk ki a mondatot, hogy a másik hallja. Nem kell minden mozdulatunkat figyelnünk, és folyamatos szemkontaktust sem kell tartanunk. Arra összpontosítsunk, hogy egyértelmű legyen, milyen változást kérünk.
A téma folytatását felvezető mondatot elhagyhatjuk, ha szeretnénk befejezni a beszélgetést. Ilyenkor mondjuk ki egyenesen: „Most mennem kell, később folytassuk.” Attól, hogy távolságot kérünk, még nem kell tovább maradnunk a beszélgetésben, mint szeretnénk.
Igazítsuk a megoldást a helyszínhez
Néha elég egyetlen lépést hátrálnunk. Máskor át kell ülnünk, arrébb kell tennünk egy dokumentumot, vagy csendesebb helyet kell keresnünk. Olyan változtatást válasszunk, amely mellett mindketten folytatni tudjuk, amivel éppen foglalkozunk.
| Helyzet | Javasolt megoldás | Példamondat |
|---|---|---|
| Állva beszélgetünk a folyosón | Húzódjunk olyan helyre, ahol több a tér. | „Állok egy kicsit arrébb, hogy több helyem legyen.” |
| A székek túl közel vannak egymáshoz | Folytatás előtt rendezzük át az ülőhelyeket. | „Kérem, húzzuk egy kicsit távolabb egymástól a székeket.” |
| Együtt nézünk valamit a képernyőn | Fordítsuk el a monitort, nagyítsuk fel a képet, vagy használjunk egy második példányt a dokumentumból. | „Több helyre van szükségem magam mellett. Elfordítom a képernyőt, hogy onnan is lássa.” |
| Zajos a helyiség | Menjünk csendesebb helyre. | „Menjünk távolabb a hangszórótól, hogy nagyobb távolságból is halljuk egymást.” |
Ha a másik azt mondja, hogy távolabbról nem hall vagy nem látja az anyagokat, vegyük figyelembe ezt is. Beszélhetünk hangosabban, áthelyezhetjük az anyagokat, vagy kereshetünk másik helyet. Olyan körülményeket keressünk, amelyek között megértjük egymást, és a szükséges tér is rendelkezésünkre áll.
Zsúfolt helyen nem biztos, hogy azonnal találunk megfelelő helyet. Javasolhatjuk, hogy költözés után vagy később folytassuk a beszélgetést. Nem minden helyzet oldható meg azzal, hogy újra és újra hátrébb húzódunk a többi ember közé.
Így alakítható ki megállapodás egy munkaasztalnál
Példahelyzet: Egy dokumentumot mutatunk a kollégánknak a monitoron. Közvetlenül a székünk mellé áll, és magyarázat közben egyre közelebb hajol. Arrébb húzzuk a széket, ő azonban ismét közelebb lép, hogy jobban lássa a szöveget.
Ezt mondjuk: „Kérlek, lépj egy kicsit hátrébb, több helyre van szükségem. Feléd fordítom a monitort.” A kolléga azt válaszolja, hogy onnan kicsi a szöveg. Nagyobbra állítjuk a betűket, és felajánljuk neki az asztal melletti széket, hogy mindketten jól lássuk a dokumentumot, és elegendő terünk legyen.
Ha így már kényelmes, elég annyit mondanunk: „Így jó”, és folytathatjuk a dokumentum áttekintését. Ebben a helyzetben megneveztük a saját igényünket és a kolléga gyakorlati nehézségét is. A lényeg az, hogy megváltoztak a beszélgetés körülményei; nem kell hosszan vitatkoznunk arról, ki hogyan érzékelte az eredeti távolságot.
Ha közös munka közben rendszeresen útban vagyunk egymásnak, előre is megállapodhatunk: mindketten megnyitjuk a dokumentumot a saját eszközünkön, vagy egy nagyobb asztalhoz ülünk át az átnézéséhez. A megoldást igazítsuk ahhoz, hogy milyen eszközök és hely állnak rendelkezésünkre.
Ha a másik újra közelebb lép, pontosítsuk a kérésünket
Ha az első kérésünkre nem reagál, fogalmazzunk egyértelműbben: „Kérem, maradjon egy lépéssel távolabb. Nekem ez a távolság megfelelő.” Nem kell minden alkalommal újabb indokot keresnünk. Azt is ellenőrizhetjük, hogy a másik hallotta-e, amit mondtunk.
Ha azt válaszolja, hogy „Csak meg akartam mutatni valamit”, elismerhetjük a magyarázatát, miközben kitartunk a kérésünk mellett: „Értem. Kérem, mutassa meg onnan.” Így annál a konkrét viselkedésnél maradunk, amelyen változtatni szeretnénk.
Ha a másik többszöri, világos kérésünket sem veszi figyelembe, azt is mérlegeljük, szeretnénk-e folytatni a beszélgetést. Mondhatjuk: „Nagyobb távolságra van szükségem. Most megszakítom ezt a beszélgetést.” Ha munkahelyen ismétlődik a helyzet, jelezzük a következő találkozók feltételeinek egyeztetésekor, vagy kérjünk segítséget ezek kialakításához.
Az eredmény nem csak a megfogalmazásunkon múlik. A másiknak is késznek kell lennie arra, hogy tiszteletben tartsa a kérésünket. Ha elbagatellizálja, vagy kellemetlen helyzetbe kényszerít, nem kell tovább győzködnünk, és újra meg újra udvariasabb mondatot keresnünk.
Adjunk lehetőséget a másiknak is, hogy jelezze az igényét
Ha valaki tőlünk kér nagyobb távolságot, reagáljunk egyszerűen: „Persze”, és lépjünk odébb. Ha közben a hallhatóságot vagy a dokumentum közös megtekintését is meg kell oldanunk, mondjuk el, és javasoljunk más megoldást. Így a beszélgetés továbbra is a témára összpontosíthat.
Ha a másik csak hátrébb lép, ne próbáljuk rögtön megfejteni, mit jelent a mozdulata. Maradjunk a helyünkön, és hagyjuk, hogy ő tartsa a számára megfelelő távolságot. Ha nem egyértelmű az elrendezés, a „Így megfelelő?” kérdéssel lehetőséget adunk neki, hogy elmondja, mire van szüksége.
A következő találkozó előtt készítsünk elő egy mondatot, amelyet természetesen ki tudunk mondani. Például: „Kérlek, hagyjunk egy kicsit több helyet egymás között.” A cél, hogy érthetően jelezzük az igényünket, amelyet egy mozdulat önmagában nem feltétlenül tesz világossá.
