Egy fiatalabb ember olyan problémáról kérdezi, amellyel ön már sokszor találkozott. A válasz szinte azonnal eszébe jut. Csakhogy azóta megváltozott a technológia, a munka világa, a lehetőségek és az emberek elvárásai. A tapasztalat továbbra is értékes lehet, de az a konkrét módszer, amely önnek annak idején bevált, másnak már nem feltétlenül működik.
Tapasztalat átadásakor ezért nem elég felidézni, ön mit tett. Hasznosabb különválasztani, mi az, ami ma is érvényes alapelv, és mi kötődött csupán az akkori körülményekhez. Így válhat az emlékből olyan tanulság, amelyből a másik ember valóban tanulhat.
A tapasztalat nem ugyanaz, mint az útmutatás
A tapasztalat arról szól, mi történt, hogyan döntött, és mi következett mindebből. Az útmutatás azt mondja meg a másiknak, mit tegyen. A gond akkor kezdődik, amikor automatikusan egyenlőségjelet teszünk a kettő közé.
Ha például annak idején úgy szerzett jó állást, hogy személyesen felkeresett egy céget, a hasznos tanulság nem feltétlenül az, hogy „menj oda személyesen”. Értékesebb alapelv lehet, hogy a kezdeményezés és a közvetlen kapcsolatfelvétel növelte az esélyét annak, hogy felfigyeljenek önre. A mai megfelelője egészen más formát ölthet.
Bontsa négy részre a történetet
Ha szeretné átadni a tapasztalatát, ne álljon meg a történet elmesélésénél. Bontsa részekre úgy, hogy világos legyen, mi az, amit ma is hasznosítani lehet belőle.
- Helyzet: milyen problémát kellett megoldania, és milyen lehetőségei voltak.
- Döntés: mit tett, és miért.
- Eredmény: mi sikerült, mi nem, és mi lepte meg.
- Tanulság: mit tart fontosnak ebből a tapasztalatból ma is.
Ez a felépítés önnek is segít. Az emlékezet ugyanis inkább a történet lényegét és a jelentős mozzanatokat őrzi meg, nem feltétlenül az eredmény szempontjából fontos összes körülményt. Ha tudatosan kiegészíti ezekkel az elbeszélést, kisebb az esélye, hogy egy emlékből mindenkire érvényes tanácsot formál.
Kérdezze meg, mi változott azóta
Mielőtt tanácsot ad, képzelje el, hogy ma kellene alkalmaznia a régi módszerét. Mi az, ami már nem működne ugyanúgy? Ez a kérdés különösen hasznos a munka, a technológia, a kommunikáció és a tanulás területén.
| A tapasztalat területe | Mi maradhat érvényes | Mi avulhatott el |
|---|---|---|
| Álláskeresés | Felkészülés, kezdeményezőkészség, kapcsolatok | A cég megkeresésének konkrét módja |
| Emberek vezetése | Világos elvárások és visszajelzés | Vita nélküli, hierarchikus vezetési stílus |
| Szakma elsajátítása | Gyakorlás és gyakorlati tapasztalat | Konkrét eszközök vagy technológiák |
| Konfliktuskezelés | Meghallgatás és a probléma megnevezése | Az a feltételezés, hogy mindig a tekintélyé az utolsó szó |
Az összehasonlítás nem jelenti azt, hogy a régebbi tapasztalatok értéktelenné váltak. Éppen ellenkezőleg: ha leválasztja róluk a kor sajátosságait, jobban kirajzolódhat, mi a lényegük.
Először derítse ki, mit tud már a másik
Ugyanazt a tapasztalatot másként érdemes elmagyarázni egy kezdőnek, valakinek, aki már elért néhány eredményt, vagy olyan embernek, akinek kialakult a saját véleménye. Ha anélkül kezd mesélni, hogy felmérné, hol tart a másik, könnyen túl sokat mondhat, vagy éppen fontos összefüggéseket hagyhat ki.
Tanácsadás előtt ezért hasznos lehet egy egyszerű kérdés: „Mit tudtál meg eddig erről, vagy mit próbáltál már ki?”
A válaszból kiderülhet, hogy alapvető magyarázatra, konkrét példára vagy inkább két lehetséges út közös mérlegelésére van szüksége. Azt is jelzi, hogy nem pusztán ön beszél, hanem együtt tanulnak.
Ne csak arról beszéljen, mi sikerült
Visszatekintve hajlamosak vagyunk letisztult történetet formálni az eseményekből: volt egy probléma, jól döntöttem, és megszületett az eredmény. A valóság azonban ritkán ilyen rendezett. Gyakran több lehetőséget is kipróbáltunk, hibáztunk, és az eredmény alakulásában a körülményeknek is szerepük volt.
Ha azt szeretné, hogy a másik tanuljon a tapasztalatából, érdemes megemlíteni azt is:
- mit nem tudott akkor,
- melyik feltételezéséről derült ki, hogy téves,
- mit tenne ma másként,
- mi volt az ön munkájának eredménye, és mi múlt inkább a kedvező körülményeken.
A történetnek gyakran éppen ezek a részei tanítanak többet, mint a sikerről szóló, gördülékeny beszámoló.
Ha bevallja, hogy valamit nem tud, attól még értékes marad a tapasztalata
Előfordulhat, hogy egy fiatalabb ember olyan technológiáról, új munkamódszerről vagy környezetről kérdez, amelyet ön nem ismer. Ilyenkor nem kell mindenáron választ adnia.
Az, hogy „ezt nem ismerem, meséld el, hogyan működik ma”, mindkét fél tanulása szempontjából hasznosabb lehet, mint egy gyors párhuzam felállítása egy egészen másképp működő világgal. Azt is hozzáteheti, miben releváns még a tapasztalata: „Ezt az eszközt nem ismerem, de sokszor kellett már választanom a gyorsaság és a minőség között.”
Így jön létre a kölcsönös tanulás: az egyik fél a hátteret és a tapasztalatot hozza, a másik az új eszközöket és az aktuális környezet ismeretét.
Parancs helyett tegyen fel kérdést
Ha nem akarja ráerőltetni a tapasztalatát a másikra, olyan kérdéssel zárhatja a történetet, amely visszaadja neki a döntés lehetőségét.
A „csináld így” helyett mondhatja például:
- „Nálam ez volt a döntő. Van valami hasonló a te helyzetedben?”
- „Szerinted mi az, amit a tapasztalatomból ma is felhasználhatsz?”
- „A módszerem melyik része nem működne nálad?”
- „Mit kellene még megtudnod ahhoz, hogy önállóan dönthess?”
Így a történet a tanulás forrása marad, nem pedig a saját ítélőképesség helyettesítője.
Példa egy új technológia használatára
Tegyük fel, hogy egy fiatalabb családtag új digitális eszközt kezd használni a munkája rendszerezésére, és azt kérdezi, hogyan állítsa be. Ön évtizedeken át papírnaptárt és teendőlistát használt.
Legalább háromféleképpen reagálhat. Mondhatja, hogy a papír megbízhatóbb. Vissza is vonulhat azzal, hogy nem ért a technológiához. Vagy különválaszthatja az eszközt az alapelvtől.
Mondhatja például: „Ezt a programot nem ismerem, de nekem mindig segített, ha egy helyen tartottam számon a határidőket, megkülönböztettem a fontos feladatokat az apróságoktól, és a hét végén átnéztem, mi maradt elintézetlen. Megmutatod, hogyan lehet ezt beállítani a te rendszeredben?”
Egyetlen mondatban átadta a tapasztalatát, és közben nyitott maradt egy új munkamódszerre. Nem a régi eszközhöz ragaszkodik, hanem olyan alapelvet ad tovább, amely új környezetben is működhet.
Az értékek terén vállalja a saját álláspontját
Nem minden tapasztalat vezethető vissza technikai módszerekre. Vannak, amelyek a tisztességről, a családról, a munkáról, a felelősségről vagy arról szólnak, mit tartunk helyesnek. Ilyenkor is hasznos különválasztani a saját értékrendünket a másiknak szóló szabálytól.
Mondhatja például: „Nekem mindig fontos volt, hogy megtartsam a szavamat, még akkor is, ha ez valamibe került.” Ez egy érték megosztása. Az viszont, hogy „ha másként csinálod, hibázol”, már nem hagy teret az önálló gondolkodásnak.
Az értékek átadása akkor lehet igazán hatásos, ha elmagyarázza, miért segített az adott érték konkrét döntésekben, és milyen árat kellett néha fizetnie érte.
Ha meg akarja őrizni tapasztalatait, döntéseket jegyezzen fel, ne csak eseményeket
Ha szeretné megőrizni tapasztalatait a gyerekei, unokái, munkatársai vagy a közössége számára, az események puszta időrendi felsorolása nem feltétlenül a leghasznosabb forma. Tanulási szempontból értékesebb lehet azokat a helyzeteket megörökíteni, amelyekben döntenie kellett.
Minden történethez feljegyezheti a következőket:
- Milyen problémát kellett megoldanom?
- Milyen lehetőségeket láttam?
- Miért éppen ezt választottam?
- Mi történt ezután?
- Mi ma a legfontosabb tanulság számomra?
- Mi az, ami a mai körülmények között már nem feltétlenül érvényes?
Az ilyen feljegyzés hasznosabb lehet, mint kész tanácsok gyűjteményét összeállítani. Az olvasó vagy hallgató megismerheti a gondolkodás folyamatát, és kiválaszthatja belőle azt, ami illik a saját helyzetéhez.
Kérdezze meg, ő milyen tanulságot vont le
Miután elmesélte a történetet, nem muszáj azt kérdeznie, hogy „érted?”. Erre gyakran csak egy igen lesz a válasz. Jobb, ha arról kérdezi a másikat, mit visz magával a saját helyzetére nézve.
Lehet, hogy meglepi, amikor a történetnek más részét tartja fontosnak, mint ön. Ez nem feltétlenül hiba. Éppen azt mutatja, hogy a tapasztalat nem lemásolandó útmutató, hanem a saját tanulás alapanyaga.
Ha olyan tanulságot vont le, amelyet ön nem akart átadni, kiegészítheti a történetet további összefüggésekkel. Ha másként értelmezte, de a következtetése ésszerű, nem kell kijavítania csak azért, mert nem egyezik pontosan az önével.
Tanácsadás előtt használjon egyszerű ellenőrzőlistát
Amikor legközelebb valaki olyan területen kér tanácsot, amelyet jól ismer, gondolja végig az alábbi öt lépést:
- Mi a saját, valódi tapasztalatom? Nevezze meg a konkrét helyzetet.
- Mi volt az alapelv? Válassza külön a siker okát az adott kor módszerétől.
- Mi változott azóta? A technológia, a szabályok, a lehetőségek vagy a társadalmi elvárások.
- Mit tud már a másik? Igazítsa a beszélgetést az ő ismereteihez.
- Hogyan hagyom meg neki a döntést? A tapasztalatot kérdéssel vagy lehetőségekkel zárja, ne utasítással.
Így nem kell az egész tapasztalatáról eldöntenie, hogy „ma is érvényes-e”. Egyes konkrét módszerek elavulnak, mások nem. A tapasztalat értéke gyakran akkor válik igazán láthatóvá, amikor el tudja választani az időtálló alapelvet attól a világtól, amelyben az eredetileg megszületett.