Nem sikerült a projekt, rosszul sikerült a vizsga, vagy nem érted el a célt, amelybe sok időt fektettél. Az első csalódás után felmerül a gyakorlati kérdés: próbálkozz újra, változtass a módszeren, vagy dönts úgy, hogy már nem érdemes folytatni?
Ez a pillanat gyakran nehezebb, mint magának a hibának az elemzése. A kitartás jobb eredményhez vezethet, de nem minden újabb próbálkozás észszerű. Néha az újabb kísérlet hozza meg a sikert, máskor az időben meghozott irányváltás. A döntéshez ezért több kell annál, mint hogy „ne add fel”.
Válaszd külön a csalódást és a döntést
Közvetlenül a kudarc után lehet, hogy egyáltalán nincs kedved folytatni, de az is előfordulhat, hogy túlzottan belelendülsz. Van, aki mindent azonnal félredobna, más pedig csak azért vág bele újra, hogy bebizonyítsa: az előző eredmény nem számít.
Mindkét reakciót befolyásolhatják az érzelmek. Nem kell tehát még aznap meghoznod egy sorsdöntő elhatározást. Ha a helyzet nem követel azonnali választ, tarts rövid szünetet, és csak utána mérlegeld a következő lépést.
Ez nem azt jelenti, hogy el kell nyomnod a csalódottságodat. Először fogalmazd meg, mi érintett érzékenyen, és csak utána foglalkozz a stratégiával. Nem ugyanaz azt mondani, hogy „dühös vagyok, amiért nem sikerült”, mint arra jutni, hogy „nincs értelme újra megpróbálni”.
Derítsd ki, pontosan mi vallott kudarcot
Mielőtt eldöntenéd, hogy folytatod-e, tisztázd, hogy a cél, a módszer vagy csupán egy konkrét próbálkozás nem járt sikerrel. Ezek a helyzetek hasonlónak tűnhetnek, mégis más döntést kívánnak.
| Mi nem sikerült? | Jellemző helyzet | Lehetséges következő lépés |
|---|---|---|
| Egy konkrét próbálkozás | Hiba a felkészülésben, az időzítésben vagy a végrehajtásban | Újrapróbálni módosításokkal |
| A módszer | Ugyanazzal az eljárással újra és újra probléma merül fel | Módszert vagy feltételeket váltani |
| A cél | Az eredmény a ráfordításokhoz vagy a prioritásokhoz képest már nem éri meg | Irányt váltani vagy elengedni a célt |
Például, ha azért nem sikerül egy vizsga, mert az utolsó pillanatban kezdtél tanulni, attól még nem feltétlenül kell lemondanod arról, hogy elvégezd a képzést. Ha viszont több próbálkozás után arra jutsz, hogy a tanfolyam már nem illik a terveidhez, és egy fontosabb iránytól veszi el az idődet, akkor más kérdésről van szó. Nemcsak az a tét, hogyan készülj fel jobban, hanem az is, hogy megéri-e még befektetni ebbe a célba.
Kérdezd meg magadtól, van-e új okod bízni a következő próbában
Az újrapróbálkozás akkor lehet igazán hasznos, ha valami lényeges változik az előző alkalomhoz képest. Ha ugyanazt tennéd, ugyanolyan körülmények között, önmagában az eltérő eredmény iránti vágy kevés lehet.
Mielőtt újra belevágsz, gondold végig:
- Mit tudok most, amit korábban még nem tudtam?
- Min változtatok konkrétan a felkészülésben vagy a módszerben?
- Több időm, jobb feltételeim vagy új támogatásom van?
- Van rá okom azt gondolni, hogy a változtatás megoldhatja a fő problémát?
- Mi marad változatlan, és vezethet ismét ugyanahhoz az eredményhez?
Ha meg tudsz nevezni legalább egy lényeges változást, az újabb próbálkozásnak már világosabb alapja van. Ha a nagyobb elszántságon kívül semmi mást nem tudsz mondani, érdemes megállni, és másik utat keresni.
Tegyél különbséget kitartás és tehetetlenség között
A kitartás azt jelenti, hogy tudatosan folytatsz egy továbbra is értelmes célt, miközben a visszajelzések alapján változtatsz az odavezető úton. A tehetetlenség ezzel szemben azt jelenti, hogy főként azért mész tovább, mert már sok időt, energiát vagy pénzt fektettél bele.
A korábbi ráfordítások könnyen eltorzíthatják a döntést. Ha fél évet szántál egy projektre, úgy érezheted, hogy „be kell fejezned”. Az eltelt időt azonban nem kapod vissza. Fontosabb ezt megkérdezni: ha ma döntenék, befektetnék még egy hónapot ebbe az irányba?
Ha igen, a folytatás észszerű lehet. Ha nem, az eddigi befektetés önmagában nem elég indok a további próbálkozásra.
Mérlegeld a következő próbálkozás árát
Nem minden újabb kísérlet kerül ugyanannyiba. Más dolog egy rövid prezentációt megismételni a kapott visszajelzések alapján, és újabb több ezer eurót fektetni egy olyan projektbe, amely már többször nem járt sikerrel. Ezért ne csak a lehetséges sikert, hanem a folytatás árát is mérlegeld.
Gondold végig különösen a következőket:
- Idő: mit nem tudsz csinálni a következő próbálkozás idején?
- Pénz: mennyi további forrásra van szükség?
- Energia: fenntartható még számodra ez a terhelés?
- Kapcsolatok: okoz-e a projekt tartós feszültséget?
- Alternatívák: mit próbálhatnál helyette?
Minél nagyobb árat kell fizetned a következő próbáért, annál konkrétabb okot érdemes elvárnod arra, hogy ezúttal másként alakulhat az eredmény.
Az irányváltás nem feltétlenül jelent feladást
Előfordul, hogy valaki csak azért folytatja, mert nem akarja úgy érezni, hogy feladta. Ez különösen erős lehet olyan céloknál, amelyek az önazonossághoz, a hírnévhez vagy a környezet elvárásaihoz kapcsolódnak.
Az irányváltás ugyanakkor stratégiai döntés is lehet. Megtarthatod az eredeti szándékot, miközben más módszert választasz, de akár magát a célt is módosíthatod.
Például valaki egy meghatározott szakmában szeretne dolgozni, de több próbálkozás után rájön, hogy egy rokon terület jobban illik hozzá. Ez nem feltétlenül meghátrálás. Lehet, hogy így pontosabban látja, hol tudja jobban kamatoztatni a képességeit, és mi az, aminek számára több értelme van.
Ügyelj arra, hogy ne csak a hírnevedet próbáld helyreállítani
Egy mások előtt is látható kudarc után erős késztetést érezhetsz arra, hogy azonnal bebizonyítsd magadnak vagy a környezetednek, hogy képes vagy rá. Ilyenkor az újabb próbálkozás már nem az eredeti célt szolgálja, hanem az önmagadról alkotott kép helyreállítását.
Ez a motiváció rövid távon energiát adhat, ugyanakkor ronthatja a döntéshozatalt. Előfordulhat, hogy túl kockázatos lépést választasz, figyelmen kívül hagyod a figyelmeztető jeleket, vagy azért utasítod el a segítséget, mert önállóságodat akarod bizonyítani.
Mielőtt továbbmennél, kérdezd meg magadtól: ha senki sem tudna a korábbi kudarcomról, akkor is belevágnék ebbe az újabb próbálkozásba?
Ha igen, valószínűleg önmagában is vannak okod a folytatásra. Ha nem, lehet, hogy most inkább a hírneved foglalkoztat, mint maga a projekt.
A visszajelzést döntéshez használd, ne önmagad megítélésére
Ha valaki azt mondja, hogy nem sikerült, vagy nem működik a módszered, könnyű védekezni, vagy úgy értelmezni a megjegyzést, hogy „nem vagyok elég jó”. Egyik reakció sem segít eldönteni, mi legyen a következő lépés.
Hasznosabb azt kideríteni, a visszajelzés mely része konkrét és alkalmazható. Kérdezd meg például:
- Ön szerint mi volt a fő oka annak, hogy nem működött?
- Mi az az egy dolog, amin először változtatna egy újabb próbálkozásnál?
- Mi sikerült jól az eredmény ellenére?
- A módszerben vagy magában a célban látja a problémát?
A visszajelzés nem feltétlenül helytálló minden részletében. Mégis tágíthatja a nézőpontodat, különösen akkor, ha érzelmileg túlságosan közel vagy az eredményhez.
Határozd meg, milyen feltételekkel folytatod
Ha úgy döntesz, hogy újra próbálkozol, az nem jelenti azt, hogy határozatlan ideig folytatnod kell. Előre kijelölheted a saját határaidat.
Például tisztázd:
- Hány további esélyt adok ennek a stratégiának?
- Milyen eredmény számít már érdemi előrelépésnek?
- Mekkora költséget nem vagyok hajlandó átlépni?
- Milyen jel mutatja majd, hogy irányt kell váltanom?
Ez a keret segít megelőzni, hogy minden újabb kudarc automatikusan még nagyobb befektetéshez vezessen, pusztán azért, mert „már túl sokat tettem bele”.
Mikor lehet észszerű abbahagyni?
Érdemes lehet elengedni egy célt, ha megváltoztak a prioritásaid, a költségek jelentősen meghaladják a várható előnyöket, az ismételt próbálkozások nem hoznak új információt, vagy kiderül, hogy az eredeti cél már nem is a tiéd.
Az abbahagyás nem jelenti azt, hogy a tapasztalat haszontalan volt. Megtarthatod a megszerzett készségeket, kapcsolatokat és ismereteket, valamint tisztábban láthatod azt is, mit nem szeretnél.
A lezárást segítheti, ha röviden végiggondolod:
- Mit viszek magammal ebből a tapasztalatból?
- Mit nem szeretnék még egyszer megismételni?
- Mire fordítom ezután az időmet vagy az erőforrásaimat?
- Mi lesz a következő konkrét lépésem?
Így a lezárás nem üres „feladás” lesz, hanem az energia tudatos átcsoportosítása.
Használd ezt az egyszerű ellenőrzőlistát az újabb próbálkozás előtt
Mielőtt fontos döntést hozol egy kudarc után, gondold végig ezt az öt kérdést:
- Még mindig ugyanazt a célt szeretném elérni?
- Tudom, pontosan mi nem működött az előző próbálkozásnál?
- Van új módszerem vagy jobbak a feltételeim?
- Elfogadható számomra az újabb próbálkozás ára?
- A cél miatt folytatom, vagy főként büszkeségből és a hírnevem miatt?
Ha a válaszaid többsége a folytatást támasztja alá, érdemes lehet újra próbálkozni. Ha viszont újra meg újra bizonytalan vagy a célban, magasnak találod a költségeket, és a módszeren sem változtatsz érdemben, fontold meg, hogy másik utat választasz.
A lelki ellenálló képesség nem azt jelenti, hogy bármi áron folytatod. Azt is jelenti, hogy elviseled a kellemetlen eredményt, tanulsz belőle, majd eldöntöd, hogy a kitartás, az irány módosítása vagy a tudatos lezárás szolgálja-e jobban az érdekeidet.
