Előbb hallgassa meg, aztán magyarázzon
A gyereknek nem feltétlenül van szüksége azonnal megoldásra
Képzelje el, hogy a gyereke hazajön, és azt mondja: „Senki sem szeret.” Természetes reakció lehet a gyors megnyugtatás: „Ez nem igaz.” Lehet, hogy igaza van, de a gyerek ebből a válaszból nem feltétlenül érzi, hogy megértette, min ment keresztül.
Próbálja ki a háromlépéses módszert. Először foglalja szavakba, amit hall: „Úgy látom, ma valami nagyon megbántott.” Ezután kérdezzen rá egy konkrét helyzetre: „Mi történt?” Csak miután többet tud a körülményekről, kérdezze meg, mire van szüksége a gyereknek: „Most csak el szeretnéd mondani, vagy találjuk ki együtt, mit tehetnénk?”
A meghallgatás nem jelenti azt, hogy mindennel egyetért. Ha a gyerek megsértett valakit, elismerheti a csalódottságát, miközben egyértelművé teszi, hogy a viselkedése nem elfogadható. Például: „Értem, hogy mérges voltál. De nem szabad szitkozódni.”
Nehéz helyzetben a saját tempójára is figyeljen. Egy hosszú fejmosás gyakran még azelőtt lezárja a beszélgetést, hogy kiderülne, mi a lényeg. Egy nyugodt kérdés többet érhet öt jó szándékú tanácsnál.
Fontos, hogy ne próbálja mindenáron jobb kedvre deríteni a gyereket. Már az is támogatás lehet, ha meghallgatja.
Próbálja ki a gyakorlatban: Amikor legközelebb panaszkodik a gyereke, először egy mondatban foglalja össze, mit érezhet. Ezután tegyen fel egy nyitott kérdést. A tanácsot tartogassa addig, amíg nem tudja, mi a valódi probléma.