Nem minden kollégával találjuk meg a közös hangot. Zavarhat a kommunikációs stílusa, a munkatempója, az, hogy folyton érvényesíti az akaratát, vagy éppen a passzivitása. Mégis együtt kell dolgoznotok projekteken, információkat kell átadnotok egymásnak, és közös döntéseket kell hoznotok. Ilyenkor nem az a cél, hogy mindenáron barátságot alakítsatok ki, hanem hogy a személyes ellenszenv ne rontsa a munka eredményét vagy a mindennapi légkört.
Érdemes különválasztani két kérdést: „Kedvelem ezt az embert?” és „Tudunk együtt professzionálisan dolgozni?” Az elsőre maradhat nem a válasz. A második helyzetén viszont gyakran lehet javítani konkrét szabályokkal, egyértelmű kommunikációval és reális határokkal.
Először válaszd külön az ellenszenvet a konkrét problémától
A „nem jövök ki vele” sokféle helyzetet takarhat. Néha csupán eltérő stílusról van szó, máskor olyan viselkedésről, amely ténylegesen megnehezíti a munkát.
Próbáld pontosan megfogalmazni, mi zavar:
- Kommunikációs stílus: a kolléga túl tömören, hangosan, ironikusan vagy éppen hosszan beszél.
- Munkatempó: sokkal gyorsabban vagy lassabban dolgozik nálad.
- A felelősség megosztása: átkerülnek a feladatok, csúsznak a határidők, vagy nem világos, ki miért felel.
- Értékrendbeli különbség: máshogy gondolkodtok a méltányosságról, a minőségről vagy a felelősségvállalásról.
- Személyes ellenszenv: egyszerűen nem áll közel hozzád, miközben korrektül végzi a munkáját.
Ez a különbségtétel azért fontos, mert nem minden kellemetlen érzés igényel munkahelyi megoldást. Ha a kolléga megbízhatóan dolgozik, és csak a személyes összhang hiányzik, elegendő lehet a professzionális távolságtartás.
Nem kell közel állnotok egymáshoz ahhoz, hogy megbízzatok egymásban a munkában
A munkahelyi bizalom nem feltétlenül jelent személyes közelséget. Sokkal gyakorlatiasabb alapokon is nyugodhat: a határidők betartásán, a pontos információkon, a feladatok egyértelmű átadásán és a kiszámítható viselkedésen.
Ha nem kedveled a kollégádat, összpontosíts ezekre a konkrétumokra. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd magadtól, „emberként megbízhatok benne?”, gondold végig a következőket:
- Betartja, amit megígér?
- Időben szól, ha probléma merül fel?
- Tiszteletben tartja a megbeszélt felelősségi köröket?
- Meg lehet vele beszélni tárgyilagosan a nézeteltéréseket?
Ez a szemlélet segít elkerülni, hogy a személyes benyomásod automatikusan a munkájának egészére is kiterjedjen.
A problémák előtt egyezzetek meg a közös munka módjáról
Akik könnyen megtalálják a közös hangot, sok mindent ösztönösen megoldanak. Feszült viszony esetén jobb nem feltételezésekre hagyatkozni, hanem egyértelműen rögzíteni a közös szabályokat.
| Terület | Mit érdemes tisztázni? | Példa a megállapodásra |
|---|---|---|
| Feladatok | Ki miért felel? | A projekt minden részének egyértelmű felelőse van. |
| Határidők | Mikorra kell elkészülnie az egyes részeknek? | A végső határidő előtt két nappal ellenőrzitek a köztes eredményt. |
| Kommunikáció | Mit intéztek írásban, és mit személyesen? | Az operatív ügyeket írásban, a vitás kérdéseket beszélgetésben rendezitek. |
| Változások | Hogyan jelzitek, ha eltértek a tervtől? | Ha csúszás veszélye merül fel, rögtön szóltok, nem csak a határidő előtti napon. |
Minél kevesebb tér marad a tisztázatlan elvárásoknak, annál ritkábban kell a helyzeteket a személyes ellenszenv szemüvegén keresztül értelmeznetek.
A viselkedésről beszélj, ne a másik jelleméről
Ha valami zavar a közös munkában, a konkrét viselkedésről és annak munkahelyi következményéről beszélj. A „megbízhatatlan vagy” a másik embert minősíti. A „korábban szeretnék értesülni a késésről, mert a te munkarészedre épül az enyém” viszont megnevezi a problémát.
Egy hasznos megfogalmazás három részből áll:
- Mi történt: minősítés és túlzás nélkül.
- Milyen következménye volt: a feladatra, a határidőre vagy a csapatra nézve.
- Mire van szükséged legközelebb: milyen konkrét változást kérsz.
Például: „A prezentáció napján kaptam meg az anyagokat, ezért nem tudtam ellenőrizni őket. Legközelebb legalább egy nappal korábban lenne rájuk szükségem. Ha ez nem megoldható, kérlek, szólj előre.”
Ne téveszd össze a professzionális távolságtartást a mellőzéssel
Bizonyos helyzetekben észszerű lehet a szükséges minimumra korlátozni az érintkezést. Gond akkor van, ha a távolságtartás fontos információk visszatartásává, a kolléga megkerülésévé vagy látványos ridegséggé válik.
A professzionális távolságtartás azt jelenti, hogy:
- udvariasan és tárgyilagosan kommunikálsz,
- átadod azokat az információkat, amelyekre a másiknak szüksége van a munkájához,
- nem kezdeményezel felesleges személyes kapcsolatot, ha az számodra kényelmetlen,
- nem használsz más kollégákat közvetítőként, ha közvetlenül is beszélhetsz az érintettel.
Így megőrizheted a saját határaidat anélkül, hogy a személyes ellenszenvből az egész csapatot érintő problémát csinálnál.
Ellenőrizd, nem befolyásol-e egyetlen erős benyomás
Ha valaki nem szimpatikus nekünk, könnyebben észrevesszük azokat a viselkedéseket, amelyek megerősítik a véleményünket. Egyetlen kellemetlen élmény így a későbbi helyzetek értelmezésére is hatással lehet.
Nem kell meggyőznöd magad arról, hogy a kollégád valójában nagyszerű ember. Elég, ha időnként felteszel magadnak két ellenőrző kérdést:
- Mit tudok biztosan? Mely konkrét események támasztják alá a következtetésemet?
- Mit feltételezek? Milyen indítékot vagy szándékot tulajdonítok neki bizonyíték nélkül?
Egy rövid e-mailes válasz például jelenthet érdektelenséget, de lehet a leterheltség vagy egyszerűen a tömör kommunikációs stílus jele is. Ha fontos az eredmény, jobb rákérdezni, mint automatikusan a legrosszabb magyarázatot választani.
Ne mindenben egyetértést keress, ha elég a működő megállapodás
Egyes munkahelyi konfliktusok azért húzódnak el, mert az egyik fél nemcsak megállapodást akar, hanem azt is, hogy a másik ismerje el az ő nézőpontját helyesnek.
Ha olyan emberrel dolgozol együtt, akivel nem jössz ki, sokszor praktikusabb a szükséges mértékű egyetértésre törekedni. Nem kell ugyanúgy gondolkodnotok a munkamódszerről, ha meg tudtok állapodni a végeredményben, a határidőben és a felelősségi körökben.
Ha például egyikőtök a részletes tervezést, a másik az improvizációt kedveli, nem kell eldönteni, melyik megközelítés a jobb. Megállapodhattok köztes ellenőrzési pontokban: ezek az egyikőtöknek kellő biztonságot, a másiknak pedig elegendő szabadságot adhatnak.
Példa egy közös projektre
Tegyük fel, hogy egy kollégáddal ügyfélprezentációt készítetek. Téged zavar, hogy mindent az utolsó pillanatra hagy, őt pedig az, hogy szerinted túl részletesen tervezel.
Ahelyett, hogy azon vitatkoznátok, ki dolgozik helyesen, így is megszervezhetitek a közös munkát:
- Közös cél: a prezentáció két nappal a megbeszélés előtt legyen kész.
- Feladatmegosztás: mindketten a saját, pontosan meghatározott részetekért feleltek.
- Ellenőrzési pont: a találkozó előtt négy nappal megnézitek a készülő változatot.
- Szabadság a munkamódszerben: az ellenőrzési pontok között mindenki a saját módján szervezi a munkáját.
- Teendő probléma esetén: a késés kockázatát azonnal jelezni kell.
Ez a megállapodás talán nem változtatja meg a személyes kapcsolatotokat, de jelentősen csökkentheti annak esélyét, hogy az eltérő munkastílus konfliktussá váljon.
Ne vond be a többi kollégát a személyes ellenszenvbe
Ha valaki zavar minket, természetes, hogy megerősítést keresünk másoktól. Egy rövid panaszkodás ártalmatlannak tűnhet, de könnyen táborokra oszthatja a csapatot, és tovább növelheti a feszültséget.
Ha egy harmadik személlyel kell egyeztetned a problémáról, maradj a munkahelyi lényegnél: „A feladatok átadását szeretném rendezni, mert rendszeresen csúszik a határidő.” Ez nem ugyanaz, mint másokat is rávenni arra, hogy egyetértsenek veled abban, hogy a kolléga elviselhetetlen.
Kivételt jelentenek a súlyos vagy ismétlődő helytelen viselkedések, amelyeket vezetővel vagy az illetékes felelőssel kell megbeszélni. Ilyenkor is konkrét eseményeket és azok hatását mutasd be, ne személyes minősítések listáját.
Mikor érdemes jobban megismerni a kollégát?
Nem minden ellenszenv indokol közelebbi kapcsolatot. Néha azonban segíthet egy rövid, kötetlen beszélgetés vagy egy kisebb közös feladat, különösen akkor, ha kevés találkozás alapján alakult ki róla a véleményed.
Ez főként akkor lehet hasznos, ha:
- hosszú távon kell együtt dolgoznotok,
- a kölcsönös bizalmatlanság megnehezíti a hétköznapi döntéseket,
- úgy érzed, csak konfliktushelyzetekben találkoztatok,
- lehetséges, hogy a gondot inkább az eltérő stílus, mintsem a tisztességtelen viselkedés okozza.
Nem kell barátságot erőltetned. Elég, ha jobban megérted, hogyan gondolkodik a másik, és mire van szüksége az együttműködéshez.
Amikor a jobb kommunikáció már nem elég
Nem minden probléma oldható meg több türelemmel vagy pontosabb fogalmazással. Ha rendszeresen megalázás, más munkájának kisajátítása, megállapodások megszegése, információk szándékos visszatartása vagy más, komoly munkahelyi következményekkel járó magatartás fordul elő, akkor már nem pusztán személyes összeférhetetlenségről van szó.
Ilyenkor jegyezd fel a konkrét eseteket, azok hatását és az eddigi megoldási kísérleteket. A helyzet súlyosságától függően szükség lehet a vezető vagy más illetékes bevonására.
Rövid útmutató a következő nehéz együttműködéshez
Amikor legközelebb olyan emberrel dolgozol együtt, akivel személyesen nem jössz ki, próbáld ki a következő lépéseket:
- Nevezd meg a konkrét problémát, és válaszd külön az általános ellenszenvtől.
- Tisztázzátok az együttműködés célját, hogy világos legyen, mit kell közösen elérnetek.
- Állapodjatok meg a szabályokban a feladatokról, a határidőkről és a kommunikációról.
- A viselkedésről és a következményekről beszélj, ne a másik jelleméről.
- Ellenőrizd a saját értelmezésedet, ha nem vagy biztos a másik szándékában.
- Tarts megfelelő távolságot, ha nincs szükség személyes közelségre.
- A súlyos, ismétlődő problémákat formálisabban kezeld, ha az egyszerű megállapodás nem elég.
A jó munkahelyi kapcsolat nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenkivel személyesen is kijössz. Sok csapatban reálisabb cél a kiszámítható, méltányos és működő együttműködés olyan emberek között is, akik munka nélkül valószínűleg nem kerülnének közel egymáshoz.
